„Év végén akarunk megjelenni a telefonunkkal, és már hat hónapja megvoltak a prototípusok. Vevõként teljesen lenyûgözött, amit a bemutatón láttam, a Google mérnökeként pedig csak arra tudtam gondolni, hogy az egészet újra kell kezdenünk. Minden amink volt, hirtelen olyan 90-es évekbelinek tûnt” – mondta Chris DeSalvo. Az Android fejlesztõcsapatának vezetõje, Andy Rubin is annyira lenyûgözõnek látta az Apple mobilját, hogy félrehúzódott az autópályán végignézni Steve Jobs bemutatóját.

Rossz táptalaj

Amikor az iPhone megjelent, a mobilipart néhány nagy cég uralta, és alig készültek alkalmazások. Lassú volt a mobilinternet, nem volt jó minõségû böngészõ, és a szolgáltatók azt találták ki, hogy a gagyi csengõhangokkal fognak piszkosul meggazdagodni.  Hogy az ügyfélnek nem ez a legjobb, látszólag nem érdekelte õket. Ehhez a nagy mobilgyártók is asszisztáltak, gyakorlatilag minden telefonnak másfajta szoftvere volt. Amit megírtak Samsungra, az nem ment a Motorolákon, de még egy-egy gyártó mobiljai közt is óriási különbségek voltak. A Nokiának például több különbözõ verziója volt a Symbianból, ami valaha a legelterjedtebb mobil operációs rendszer volt.

Akkoriban az Google vezetõinek szemében nem az Apple volt a legfõbb ellenfél, hanem a Microsoft. Attól tartottak, hogy a Windows Mobile rendszerû okostelefonok elterjednek, és a redmondi szoftvercég ugyanúgy kiszorítja õket a webkeresõk piacáról, ahogyan a böngészõk piacáról kiszorította a Netscape-et. Beállítja alapértelmezettnek a saját webkeresõjét, és a Google búcsút mondhat a biznisznek. De nem így lett, a Windows Mobile népszerûsége csökkent, és a Microsoft bõven az Android után kezdett növekedési pályára állni.

Or later

Egyébként a Google által kifejlesztett telefon, ami a fejlesztõk közt Sooner kódnéven futott, sokkal fejlettebb volt az Apple iPhone-on futó iOS-nél. Teljes értékû böngészõvel, a Google webes alkalmazásaival, és soha nem kellett számítógéphez vagy laptophoz csatlakoztatni, míg az iPhone azért erõsen kötõdött a pc-s vagy maces iTuneshoz. Ráadásul egyszerre több alkalmazást tudott futtatni. Csakhogy a Sooner bûn ronda volt.

Az iPhone nemcsak menõbb volt a Google Sooner rendszernél, de az Apple tökösebb volt, és bevállalta az a merész húzást, hogy ne legyen billentyûzet a telefonon. Az iPhone-on csak virtuális billentyûztet volt, és mindegyik app saját virtuális gombokkal rendelkezett, amirõl az Android fejlesztõi úgy gondolták, nagyon veszélyes lenne. Majdnem két évvel késõbb ezért lett az elsõ androidos mobilon, HTC által gyártott T-Mobile G1-en fizikai billentyûzet.

Az iPhone azonban teljesen megváltoztatta az Android fejlõdésének az irányát. Két héttel a bemutató után teljesen megváltoztatták a terveket, és egy érintõkijelzõs modell, a Dream került a fejlesztés fókuszába. A megjelenését egy évvel elhalasztották, 2008-ra, és a mérnökök belepakoltak mindent, amit az iPhone nem tudott, hogy megkülönböztessék tõle az Androidot.