Huang részletes blogbejegyzésben tárgyalja, mi a konkrét probléma a memóriakártyákkal. Hogy csökkentsék az árakat és megnöveljék a tárolási kapacitást, a mérnököknek soha véget nem érõ entrópiával (rendezetlenséggel) kell megküzdeniük, ami lassan, de biztosan minden adatot tönkretesz a memóriakártyán.

Huang szerint a Flash-memória nagyon olcsó, annyira, hogy az már nem is lehet igaz: a valóságban ezek a memóriák, kivétel nélkül, mind hibásak. A megbízható tárolás illúzió, és csak a kifinomult hibajavítási funkcióknak köszönhetõ, hogy épségben megmaradnak a tárolt információk. Minden lépéssel, amivel a memória olcsóbb lesz, egyben megbízhatatlanabbá is válik, ezért a mérnökök egyre komolyabb algoritmusokkal próbálják rendben tartani az adatokat.

A hekker szerint a gyártók túlbiztosítják a memóriákat a hibák ellen, hogy megfelelõ adattárolást tudjanak biztosítani, ezért van az adattárolókon nagyon jó mikrokontroller. A kártyákon lévõ firmware (mini operációs rendszer) sok mindenre képes, például meg tudja változtatni a látható tárolókapacitást anélkül, hogy a valódi kapacitás megváltozna. Ez lehetõvé teszi a csalást is, mert úgy lehet eladni 2 gigabájtos kártyákat, hogy azokat a számítógép vagy a kamera 4 gigabájtosként észleli. Csak az adattároló megtöltésekor derül ki, hogy valójában nincs is rajta több hely.

A legrosszabb pedig, hogy ez a firmware nagyon könnyen, és nem túl biztonságos módon frissíthetõ. Ezt akár kártékony célokra is felhasználhatják, például telepíthetnek rá vírusokat, hogy rávehetik a kártyát, hogy titkos másolatot készítsen minden rajta tárolt adatról, így azok törlés után is megmaradnak.

A jó hír az, hogy ezek a mikrokontrollerek újraprogramozhatók, így a jóindulatú hekkerek is viszonylag olcsón juthatnak hozzá egy nagy tárkapacitású vezérlõegységhez. Aki pedig teljesen meg akarja semmisíteni a memóriakártyán tárolt kellemetlen információkat, az jobban teszi, ha kalapáccsal zúzza szét az adattárolót.