A dietetikus azonban azt mondja: csodamódszer nincs, a  személyre szabott étrend jelenthet megoldást. „A fejlett társadalmak polgárainak tömegei soha nem tapasztalják meg az éhezést, ezért esetükben nem a fiziológiai éhségjelek motiválják elsõdlegesen az evést”, mondta Forgács Attila pszichológus, a Corvinus Egyetem Pszichológiai Központ vezetõje. A Kossuth Rádió Napközben címû mûsorában hozzátette: a tömeges elhízás a második világháborút követõen alakult ki a világban, ez a fogyasztói társadalom egyfajta testi leképezõdése. Megjelentek azok az életmódbeli és technikai feltételek, amelyek lehetõvé tették, hogy egyre több táplálékot tudjon magához venni a korábban éhezõ társadalom.

Karácsonykor hatalmas lakomákat rendezünk, aztán szilveszter éjfélkor mindenféle fogadalmakat tesz az emberek többsége, amelyek között gyakran szerepel a fogyókúra is, de ezek az elhatározások rendszerint január elsejéig vagy másodikáig mûködnek, magyarázta Forgács Attila. Nem karácsony és szilveszter között hízunk el, hanem szilveszter és karácsony között, tette hozzá. Ha csak száz kalóriával ennénk kevesebbet naponta, az havonta fél kilogramm fogyást vonna maga után, és napi két kilométer sétával is ennek megfelelõ kalóriát égetnénk el.

Forgács Attila pszichológus elmondta: az evéssel kapcsolatban számos kettõsséggel találkozunk: egyrészt óriási a szakácskönyvdömping - a magyar könyvpiacon egyszerre 500-700 félét lehet folyamatosan megvenni -, miközben a fogyasztásösztönzéssel párhuzamosan jelen van a „fogyjál le! üzenet is. Forgács Attila kiemelte: az utóbbi tíz évben ezerkétszáz különféle fogyókúramódszert gyûjtött össze, a fogyókúrás vállalkozások 13-14 éve jelentek meg, s ezekbõl rengetegen élnek meg jól, sõt alig van még egy olyan termék vagy eszme, amely olyan jól eladható lenne, mint a soványság ígérete.

Jelenleg a magyar lakosság hatvan százaléka túlsúlyos, harminc százaléka pedig kimondottan elhízott. A problémát az jelenti, hogy egyre többen, egyre jobban és egyre fiatalabb korban híznak el. A fogyasztói társadalmakban olyan méreteket öltött az elhízás, hogy a WHO 2000-ben már globális elhízásról beszélt.

Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns hozzátette: az evés az önszeretet, az önkényeztetés egyik formája, s a karácsonyból kezd kikopni az eredeti tartalom, a szeretet helyett már az evés és a fogyasztás ünnepe lett. Ahogy a fogyasztói társadalomban az anyagi javakat és a tárgyakat is halmozzuk magunk körül, a túlsúly is abból ered, hogy felesleges mennyiségû kalóriát viszünk a szervezetbe, amely felhalmozódik. A szakember arra figyelmeztetett, hogy a koplalás nem vezet eredményes fogyáshoz, életmódváltásra, mozgásra és táplálkozásátalakításra van szükség a jelentõsebb súlycsökkenés eléréséhez.

Antal Emese dietetikus hangsúlyozta: csodadiéták nincsenek. Egyre inkább elõtérbe kerül a személyre szabott étrend, s a fogyókúráról nagyon nehéz általánosságban beszélni, annyi azonban elmondható, hogy a nõknek 1200, a férfiaknak 1500 kalória biztosítja hosszú távon a lassú, ideális, heti egy-fél kilogramm fogyást.

A sikeres újévi fogadalom titka

Kutatások szerint az amerikai lakosság 37%-a rendszeres testmozgást, 13%-a a helyes táplálkozást, 7% pedig a káros szenvedélyektõl való megválást (alkohol, cigaretta, kávé elhagyása vagy csökkentése) tûzi ki célul (Miller és Marlatt 1998). Mélyen rögzült szokások, szenvedélyek, életmód változtatása tehát az elsõdleges cél, de nem árt, ha tudjuk, ezeket a komoly fogadalmakat hogyan lehet sikeresen be is tartani.

Kutatások szerint az emberek 75-80%-a nem tartja be fogadalmait, így érdemes megnézni azt a fennmaradó csoportot, aki sikeres. A fogadalmukat 2 év után is betartókra az alábbi volt jellemzõ:

1. pozitív gondolkodás (meg fogom tudni csinálni)
2. az önmagukat megjutalmazzák, ha elérnek egy-egy mérföldkövet,
3. elkerülik a visszahúzó környezetet (pl. dohányzó baráttal összefutni egy kávéra)
4. a fokozatosság volt jellemzõ céljaikra, nem az egybõli sikert várták el maguktól.

A következõkre érdemes figyelni tehát:

A konkrétan megfogalmazott célok jobban betarthatóak, mint a magasztos, de homályos víziókra alapozott fogadalmak. Céljaink irányuljanak valamilyen viselkedésre, nem pedig magára a célra. Például a több túlórát fogok vállalni könnyebben megvalósítható, mint maga a vágyott állapot: legyen több pénzem.

Gyakran valamilyen rossz szokásunktól akarunk megszabadulni, ebben az esetben érdemes alternatív viselkedést társítani a fogadalomhoz, például a nem fogok a munkahelyen éjszakázni helyett a mindennap legkésõbb 18.30-kor elindulok a munkahelyemrõl sokkal könnyebben betartható fogadalom.

Érdemes utánajárnunk annak, hogy hogyan is lehet kiváltani egy szokást egy másikkal. Hogyan csinálják mások? A fogadalom betartásakor az is segít, ha tudjuk elõre: lehet, hogy néha nem fogjuk tudni maradéktalanul betartani, így jó ha felkészülünk erre, és elõre elhatározzuk: ez nem jogosít fel bennünket arra, hogy felhagyjunk a célunk követésével.

A fogadalmakkal kapcsolatos második leggyakoribb problémát ezzel ki is küszöböljük: egy kis visszaesést a visszavonhatatlan kudarc jeleként kezelünk, elfogadjuk, mintegy felmentve magunkat a további küzdelmek alól. Pedig ha jobban belegondolunk a fogadalom célja valaminek a megközelítése, nem a tökéletes elérése; a fogadalmat tevõk 75%-ának pedig nem sikerül elsõ nekifutásra elérnie a célját.

Fogadalmunk be nem tartásának egyik leggyakoribb oka, hogy egyszerûen megfeledkezünk róla. Ez könnyen bekövetkezhet, hiszen szokásaink olyan tudattalan automatizmusok, melyek megoldást kínálnak valamilyen helyzetre; ha sok a stressz a munkahelyen, nagyot eszünk, rágyújtunk, vagy megiszunk egy porhárral.

Jó ha elfogadja az újévkor (vagy máskor) fogadalmat tevõ, hogy a szokások megváltoztatása egy küzdelem, ha ezzel a küzdelemmel barátkozunk meg, az kulcsa sikerünknek. Nincs sikertelenség, csak nehézség és kihívás, ahogy egy sportoló is folyamatosan teljesít egy olyan célért, amit talán csak sok év múlva ér el. Ebben segít bennünket, ha nyomon követjük fejlõdésünket, pl. készítünk egy szép grafikont, ahol monitorozzuk, pontozzuk sikerességünket, vagy idõszakos visszaeséseinket.

Akaraterõnk kifáradhat, ha túl sok kihívás éri (füstös szórakozóhelyen hatalmas a kísértés) ugyanakkor edzhetõ is akaraterõnk, ha fokozatosan és tudatosan, sikert átélve éljük meg egyes lépéseinket, és fokozzuk a terhelést – éppúgy mint egy sporttevékenységnél.

A sikertelenül fogadkozókról érdemes tudni, hogy köztük gyakoribb volt az önmagukat hibáztató („hülye vagyok, hogy elmentem vele a cukrászdába”) vagy éppen a reménykedõ hozzáállás („bárcsak sikerülne”) a fogadalom betartásának ideje alatt – tehát egyik sem hasznos. Próbáljuk meg az abszolút, kizárólagos megfogalmazásokat kerülni (pl. soha többé nem fogok édességet enni.) Ne tegyünk egyszerre sok fogadalmat, elég egy-két fogadalommal foglalkoznunk, ennél több cél elérése könnyen ellenõrizhetetlenné válik, hiszen az egyik sikertelensége elbátortalaníthat a másik cél követésében.

Társaink jelentõséget adnak bármilyen fogadalom betartásához, az elért eredménynek is jobban örülünk, ha más is tud róla. A legerõsebb hatása annak van, ha hasonló emberekkel alakítunk csoportot, a legjobb, ha már sikeres, elõrehaladott állapotban lévõ is van a csoportban. De az is sokat számít, ha barátunkal, párunkal beszélhetünk küzdelmeinkrõl, néha csak beszélni róla is megkönnyebbülést okoz már.

Lehetnek olyan céljaink, melyek nagyon közel állnak hozzánk, mégsem tudjuk elérni õket. Minél inkább szeretnénk, annál nehezebben haladunk. Ilyenkor érdemes jobban megvizsgálni: mi a kapcsolatunk ezzel a céllal, megvan-e a képességünk, mi az amiben fejlõdnünk kell még az eléréséhez, mennyi idõnk van az elérésére. Lehet, hogy egy életcélt próbálunk elérni, nem pedig egy apró kis célt, mégis türelmetlenek vagyunk.

Ha komolyan elakadunk egy ilyen céllal, akkor akár pszichológushoz fordulni is érdemes, hiszen ma már legtöbben a hatékonyabb életvitelért, sikerekért, kiegyensúlyozottságért keresik fel a szakembereket. Ha pedig elakadunk céljaink megvalósításában, az egy igazán komoly örömforrástól foszt meg bennnüket. Ne engedjük!