Olyan mélyre süllyedtek a forint lakáshitelek kamatai, hogy pusztán a kamatkülönbözet miatt sok esetben már nem éri meg tovább kitartani a svájci frank vagy euróalapú hitelek mellett. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint november végén egy átlagos forint lakáshitel kamata 7,76 százalékos volt, ugyanekkor a fennálló euró alapú lakáshitelek után 7,23, a svájci frank alapú kölcsönök után pedig 6,28 százalékos kamatot fizettek az adósok.

A deviza lakáshitelek kamata az elmúlt években nem sokat változott, a forint lakáshiteleké viszont folyamatosan csökkent, aminek részben az az oka, hogy a változó kamatozású konstrukciók kondícióit a hitelintézeteknek valamilyen referenciakamathoz kell kötniük. Ez többnyire a budapesti bankközi kamatláb, a bubor, amely a jegybanki kamatvágásokkal párhuzamosan ereszkedik, és jelenleg a legtöbb futamidõt nézve már 3 százalék alatt van. A legutóbbi novemberi jegybanki statisztika óta is mintegy 20 bázispontot esett a bubor, nagyjából ennyivel csökkenhettek tehát az átlagos forint lakáshitelek kamatai is.

Ez a 7,5 százalék körüli kamatszint azonban csak az átlag, sokkal alacsonyabbak is elérhetõk a piacon – magyarázza Tóth Tamás, az Okoshitel Kft. ügyvezetõ igazgatója. A kiváltási célra kínált forinthitelek kamatai 5,5-6 százalék között mozognak most, vagyis általában alacsonyabban a fennálló devizahitelekénél. Ez egy 10 millió forintos hitelnél egy átlagos frankhitelhez képest 20-70 ezer forint közötti spórolást eredményezhet éves szinten. A bankok azt is felismerték, hogy egyre nagyobb az igény a hosszabb távon is kiszámítható törlesztõrészletre, így sorra jelennek meg a fix kamatozású, 5-10 éven át kiszámítható terhet ígérõ konstrukciók.

Matematikailag tehát megérné kiváltani a deviza lakáshitelek akár teljes állományát is, a jelenlegi devizahitelesek 80 százaléka mégsem tud élni a lehetõséggel – hívja fel a figyelmet Tóth. Az egyik problémát az okozza, hogy sok hitelesnél magas a hitelfedezeti arány, a jegybank adatai szerint a deviza lakáshitelek 65 százalékában meghaladja a 80 százalékot. A bankok viszont csak legalább 20 százalékos önerõ mellett adhatnak lakáshitelt, vagyis ezeknek az adósonak vagy elõ kellene törleszteniük a kölcsönüket, vagy másik ingatlant kellene bevonniuk fedezetként. A másik gondot a jövedelem jelenti, a bankoknak ugyanis 2010 júniusa óta ki kell számítaniuk az ügyfél esetében az úgynevezett hitelezhetõségi limitet, és efölé nem kerülhet a törlesztõrészlet. Azok az ügyfelek tehát, akik a jövedelmük nagy hányadát fordítják hiteltörlesztésre, esetleg csökkent a fizetésük az utóbbi években, így elbukhatnak a hitelbírálaton.

A szerencsés helyzetben lévõ, magas jövedelmû és megfelelõ hitelfedezeti aránnyal rendelkezõ adósok sem tolonganak egyébként azért, hogy forintosra cseréljék le a svájci frank hitelt. Sokan ugyanis szeretnék elõbb megvárni, milyen mentõcsomagot tervez a kormány a devizahitelesek számára, hátha azzal jobban járnának, mint egy új forinthitellel.

A svájci frank árfolyamának alakulása miatt már kevesen tartanak ki a devizahitel mellett – magyarázza Tóth Tamás. Az emberek nem reménykednek abban, hogy a körülbelül két és fél éve 240-250 forint körül mozgó frank/forint keresztárfolyam olyan kedvezõen változzék, hogy nyerjenek az árfolyamon. Középtávon nem is biztos, hogy érdemes erre apellálni, idõrõl idõre felvetõdik ugyanis, hogy a kormány a forint gyengítésére készül, és csak azért nem lépett eddig, mert magas a devizaadósság. Ha azonban csökkenni kezd a kitettség, elindíthatják a lejtõn a forintot.