Kezdõdik a síszezon, ilyenkor magyarok ezrei indulnak el valamelyik síparadicsomba. Sokan tudják, hogy a síelés veszélyes sport, de még többen inkább játéknak, jó bulinak fogják föl, és korántsem csupán a fiatalok. Ez jól látszik a baleseti statisztikákban is.

A hegyi mentõk Szlovákiában a múlt téli szezonban összesen 1870-szer szálltak ki és 1930 embernek nyújtottak segítséget. A sûrû hóesésben gyakran kellett eltévedt sízõket menteni, akik hiányos terepismerettel rendelkeztek vagy nem megfelelõ felszereléssel indultak útnak. 194 esetben síalpinistákat vagy hegymászókat kellett menteni. A december végi, január eleji fõszezonban, amikor a tátrai síterepeken sok a külföldi turista – köztük nagy számú amatõr sízõ – van, hogy napi 20 síbalesetet szenvedett személyt kell ellátni. Fõként fej-, láb- és csuklósérülések fordulnak elõ. A kárvallottak között vannak szlovák állampolgárok is, de a poprádi kórház fõszezonban elsõsorban külföldieket lát el.  Ausztriában pedig, az osztrák közlekedésbiztonsági hatóság adatai szerint, a 2008/2009-es téli szezonban 58 síelõ és 100 hódeszkás szenvedett balesetet az ország síterepein. Kutatások szerint tíz síelõbõl csupán hét visel bukósisakot.

A számok mögött sokszor borzasztó tragédiák állnak. 2010-ben egy német síelõ, nem sokkal a balesete után meghalt, annak ellenére, hogy viselt bukósisakot. A 28 éves férfi, akit barátai gyakorlott síelõként jellemeztek, jelöletlen pályán ment Lech közelében – elesett, és egy hóval borított sziklába verte a fejét.  2011-ben egy 38 éves magyar férfi sziklaperemen zuhant át síelés közben az osztrák Mölltal-gleccsernél. Az osztrák sajtóban megjelent hírek szerint le akart vágni egy jobb kanyart, de lecsúszott a pályáról. 2012-ben egy 26 éves cseh nõbe a sífelvonón belerohant egy másik sízõ a Tátrában, a Chopok alatt. A nõ a közeli erdõbe sodródott, és az esés során olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kiérkezõ orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. A Chopok és a Gyömbér között pedig egy 50 éves síalpinista lecsúszott a jeges hegygerincrõl – háromszáz méter zuhant, súlyos sérüléseket szenvedett, már nem lehetett segíteni rajta. Ugyancsak 2012-ben egy 12 éves magyar kislány is életét vesztette, õ Ausztriában, Gerlitzen síterepén nem tudott lefékezni a lejtõ végén, és a kassza épületének csapódott.

Síbalesetet szenvedett Angela Merkel német kancellár is. A politikus a mostani szezonban, karácsonyi vakációja idején Svájcban sérült meg – a medencecsontja részleges törése miatt több hetes pihenõt írtak elõ neki. 2013 decemberében pedig olyan síbaleset történt, ami azóta is címlapokon van: Michael Schumacher veterán autóversenyzõ, a francia Alpokban síelt, ahol letért a kijelölt pályáról, elesett, fejét pedig egy sziklába verte. A többszörös Forma-1-bajnok még mindig kómában van, az életét az mentette meg, hogy bukósisakot viselt. Az orvosok jelenleg azt latolgatják, hogy felébresztik a kómából. Magyarországon is van két példa arra, hogy fel lehet épülni síbaleset utáni hosszú kómából. Harminc éve Csilla csapódott a pálya szélének, õ tizennégy napig volt utána eszméletlen, de már régen meggyógyult, dolgozik, sõt, síelni is szokott. hat éve pedig a 24 éves Máté szintén agysérüléssel járó síbalesetet szenvedett, õ tizenegy nap után tért vissza a kómából. Ma már õ is jól van, és szintén újrakezdte a síelést.

Felkai Péter, a Síbiztonsági és Téli Sportok Orvostanának Nemzetközi Társasága (SITEMSH) elnökségi tagja szerint Merkel és Schumacher balesete alapján két fontos szabályt is meg lehet fogalmazni. Az autóversenyzõ esete azt mutatja: járt utat járatlanért ne hagyd el, valamint azt, hogy a sisak életmentõ lehet. Merkel asszony esése pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy az idõsebb emberek jól teszik, ha kezeltetik a csontritkulásukat. Magyarul: krónikus betegséggel – például cukorbetegséggel vagy oszteoporózissal – nyugodtan el lehet menni síelni, de síkirándulás elõtt ki kell kérni az orvos tanácsát, illetve a gyógyszerelés módosítását.

A szakember szerint a magyar síelõk körében veszélyes gyakorlat, hogy mivel a pénzük és az idejük kevés, öt-hat órányi fárasztó utazást követõen egybõl fölmennek a feketepályák tetejére, aminek azonban jó eséllyel baleset a következménye. Jellemzõ, hogy az elsõ csúszások a legveszélyesebbek közé tartoznak, a bemelegítés hiánya, illetve a már kezdetben meglévõ fáradtság miatt. Az óvatlan síelõt a fejfájással járó hegyi betegség is fenyegeti. Sok turista nem veszi figyelembe, hogy nagy magasságban kevés a levegõ, nagyon erõs a napsütés, illetve az UV-sugárzás és hideg is van. Ezek a tényezõk egy egészséges szervezetet is próbára tesznek.

Fehér Gyula síoktató, volt versenyzõ azt mondta, a síelés gyönyörû sport, de egy 2003-as osztrák statisztika szerint a sípályákon jóval nagyobb a halálesetek elõfordulásának esélye, mint a közlekedésben. A síbalesetek száma azonban az utóbbi húsz-harminc évben csökkent az ezer napra számított síbalesetek száma jelentõsen, mintegy kétharmadával csökkent. Rossz hír azonban, hogy a gyorsabb tempót lehetõvé tevõ felszerelések korában nõtt a fej- és a gerincsérülések aránya. A balesetek 90 százaléka a síelõ hibájából következnek be, ami azt jelenti, hogy lehet tenni a bukások, ütközések ellen.

Különösen figyelni kell a helyes felszerelés kiválasztására, a síkötés beállítását pedig mindenképpen szakemberre kell bízni. Lényeges, hogy a síelõnek legyen némi elõedzettsége – ha más nem, legalább helyben be kell melegíteni. A védõfelszerelésre szintén ügyelni kell, ajánlatos nem csak bukósisakot, de gerincvédõt is viselni. A pályák közlekedési szabályait is be kell tartani, például mindig a föntebbrõl jövõknek kell elsõbbséget adni a lejjebb haladóknak – ez nagyon sokszor elmarad. Hozzátette: a nemzetközi síszövetség tízpontos ajánlása azért is fontos, mert balesetek után irányt ad a bíróságok számára.

Kaszó Klára, a Magyar Sí Szövetség és az Európai Síszövetség (ESF) elnöke azt hangsúlyozta, nem annyira a sífelszerlés minõsége, mint karbantartása számít. A versenyzõk felszerelésének nyilván komolyabb minõségi sztenderdeknek kell megfelelni, de ma már bármelyik léc, kötés vagy bot alkalmas a gyors sikláshoz. Kaszó Klára azt is hangsúlyozta: a sísport veszélyes üzem, ezért kulcskérdés, hogy az, aki ûzni akarja – ugyanúgy, mint az autóvezetés esetében – szakembertõl tanulja meg ne csak az alapokat, hanem az azon túli technikákat is. Egy jó oktató mellett három nap alatt már olyan tudást lehet szerezni, aminek alkalmazásával a síelés örök és kellemes élményeket ad.