2001 óta hivatalos állatvédõ szervezet a Bottyán Equus Hungária Ló- és Kutyamentõ Alapítvány, amely sok állatnak talált új gazdát. Õrbottyánban a lovakon kívül menedékre talál minden más állat is, amely segítségre szorul.

Úgy látszik, a lovaglás új reneszánsza nem feltétlenül hozta magával a felelõs állattartás kultúráját. Furcsa kettõsség ugyanis, hogy amíg országszerte gombamód szaporodnak a drágábbnál drágább lovardák, egyre több a pályafutása után rosszul tartott, sorsára hagyott vagy vágóhídra küldött ló. Rajtuk segítenek azok a menhelyek, amelyek egyfajta rehabilitációs állomásként vagy éppen nyugdíjasotthon-ként mûködnek. Ilyen a Bottyán Equus Hungária ló- és kutyaotthona is, ahol Rédei Éva családtagként gondozza a jószágokat.

„Minden ember életében, aki arra adja a szívét-lelkét, hogy állatokkal vagy emberekkel foglalkozzon, meg kell élnie egy pillanatot, amely arra készteti, hogy segíteni kell. Engem egy ló története indított el az úton. Az állatot a családom megvette, ellenkezõ esetben a vágóhídon végezte volna. A lovak sokkal többet érdemelnének” – mondta el Rédei Éva a Kossuth Rádió Hajnal-táj címû szerdai mûsorában.

A nõ három lóval érkezett Õrbottyánba, aztán a háromból 14, majd 25 lett, mígnem mára az otthon elérte befogadóképességének határait. A telepet 1 százalékos adófelajánlásokból tartják fent, amely csak korlátozott lehetõségeket biztosít, pedig adósai is vannak Rédeiéknek, hiszen ügyészségek, bíróságok, rendõrségek helyeznek itt el állatokat állatkínzásos ügyekbõl, amelyek után – holott törvény kötelezné õket erre – évek óta nem fizetnek semmit.

„Jelenleg 42 ló él az alapítványnál, a mai gazdasági helyzetben, amikor a takarmányárak az egekben járnak. Innen kezdõdik a felelõsségteljes állattartás, hogy ki mit tud bevállalni. Az állatorvosi kezelések is egy vagyonba kerülnek” – mutatott rá Rédei Éva. Az állatotthon reprezentánsa a 34 éves Albatrosz, az egykor szebb napokat látott arab telivér. Valamikor rendõrló volt, azután amikor már nem tudott teljesíteni, elkerült egy lovardába, iskolalóként szolgált. A lovarda tönkrement, és a kora miatt a jószág vágóhídra került volna, egy fiatal lány kérésére került az alapítványhoz, aki egykor lovagolta.

Albatrosz vélhetõen élete végéig marad már, de a fiatalabb és megpróbáltatásaik után rehabilitált lovakat örökbe adja az alapítvány. Persze itt sem a pénz a lényeg, hanem hogy jó helyre kerüljenek a lovak, hiszen Rédeiék azt mondják, munkájuk önmagában rejti a fizetséget is.