A kutatók egyetértenek abban, hogy a mintegy 200 000 éve Afrikában kialakult Homo sapiens számára elõnyt jelentett a sötét bõrszín (amelyet a bõrben szintetizálódó több festékanyag, az úgynevezett melanin okoz), mert védelmet nyújtott a nagyon erõs UV sugárzás ellen. A bõrsejteknek azonban nem szabad teljesen kiszûrniük az UV-sugárzást, mert ez nélkülözhetetlen a D-vitamin-szintézishez. Amikor tehát az emberek elkezdtek észak felé vándorolni, a bõr kivilágosodásával alkalmazkodtak a kevesebb UV fényhez.

Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent új kutatási eredmények arra utalnak, hogy a helyzet nem ennyire egyszerû. Elõször is a melanin (amelybõl kétféle forma is létezik az emberben) szintézisét számos gén szabályozza, és úgy tûnik, mindegyik génnek megvan a saját külön evolúciós története. Ezenkívül a jelek szerint az emberek nem rögtön kezdtek el világosodni, miután elhagyták Afrikát. Beszámoltak nemrég egy kutatásról, amely szerint egy Spanyolországban talált, 7000 évvel ezelõtt élt férfi még meglehetõsen sötét bõrû volt.

Azért, hogy jobban megértsük az európai bõrszín változását, Mark Thomas, a londoni University College evolúciós genetikusa munkatársaival 63, Ukrajnában talált 6500-4000 éves csontvázból vont ki DNS-t. Végül 48 csontvázból sikerült meghatározni három, a pigmentációval kapcsolatos gén szekvenciáját. A TYR gén a melaninszintézisben vesz részt, az SLC45A2 gén a pigmenttermelõ enzimek eloszlását szabályozza a bõrsejtekben, a HERC2 gén pedig a szivárványhártya kék vagy barna színének meghatározásában játszik alapvetõ szerepet. E három gén – a többi pigmentációt meghatározó génhez hasonlóan – rengeteg változatban fordul elõ, ez eredményezi a bõr, a haj és a szem sokféle árnyalatát.

A kutatók a gének õsi csontvázakból származó változatait összehasonlították 60 mai ukrán ember génváltozataival, valamint 246, a környezõ vidékekrõl származó modern genommal. A csoport azt tapasztalta, hogy a világos bõrrel és hajjal, valamint a kék szemmel kapcsolatos génváltozatok jelentõsen gyakoribbá váltak a modern populációkban. Így tehát – bár a történelem elõtti ukránoknak már világosabb volt a bõrük és a hajuk, mint afrikai õseiknek – a bõr- és a szemszín evolúciója még nem fejezõdött be, sõt a világosodás még napjainkban is zajlik.

Úgy tûnik, hogy a világosodás hajtóereje részben az volt, hogy az európaiak étrendjében csökkent a D-vitaminban gazdag táplálék (hal, máj stb.) aránya, ezért egyre több D-vitamint kellett a bõrben szintetizálniuk az itt élõ embereknek, amihez nagyon elõnyös volt a bõrszín kivilágosodása.

A kutatók azonban felvetnek egy másik lehetséges okot is: a szexuális szelekciót. Elképzelhetõ, hogy a kezdetben ritka világos bõrû, hajú és kék szemû nõk, illetve férfiak nagyobb vonzerõt gyakoroltak az ellenkezõ nemû társaikra, így több utódjuk született. Ez a szexuális preferencia szintén erõs nyomást gyakorolhatott a világosodás irányába.