A világon meglehetõsen sok ember szenved valamilyen fóbiától. Igen gyakori például a tériszony (akrofóbia), a bezártságtól való félelem (klausztrofóbia), a nagyobb terektõl való félelem (agorafóbia), illetve a különféle állatoktól való felelem, amelynek egyik jellegzetes példája a pókiszony (arachnofóbia). A fóbiáktól igen nehéz és hosszadalmas pszichológiai kezelésekkel lehet megszabadulni, de még ez sem mindig hatásos. Ráadásul sokan túl kegyetlennek tartják ezeket a módszereket.

A kezelés folyamán ugyanis a beteget szembesítik félelme tárgyával, és megpróbálják megtanítani arra, hogy el tudja viselni ezt a helyzetet. Az „emberségesebbnek” tûnõ módszereknél fokozatosan, az úgynevezett félelemhierarchia mentén hozzák egyre kellemetlenebb helyzetbe a fóbiás embert (például egyre hosszabb ideig, egyre közelebb kell tartózkodnia egy pókhoz), míg megtanulja (ez az úgynevezett kioltó tanulás), hogy nem kell félni az adott szituációban.

A „durvább”, mélyvíz technikát ingerelárasztásnak nevezik. Ilyenkor például az arachnofóbiás embert rengeteg ártalmatlan pók közé zárják. Kezdetben nagyon fog szorongani, de ha elég ideig ebben a helyzetben marad, és nem menekül el, akkor egy idõ után egyszerûen nem tud tovább félni, és az ijesztõ helyzetben nyugodtnak kezdi érezni magát. Ebbõl levonhatja a következtetést, hogy ebben a helyzetben lehet nyugodtnak lenni, valamint hogy a félelemkeltõ helyzetek kipróbálása hasznos a félelem csökkentése szempontjából.

Valószínûleg a legtöbb fóbiás ember még a gondolatától is elborzad, hogy egy ilyen kezelésen vegyen részt. Mennyivel egyszerûbb lenne, ha egy pirula bekapásával megszabadulhatnánk félelmeinktõl, illetve rossz szokásainktól. Úgy tûnik, közel az idõ, hogy ez valósággá váljék.

Az idegkutatók pár éve kezdték keresni a módját, hogyan lehet felgyorsítani a fóbiákat kioltó tanulást. Az egyik reményteli módszer a gondolkodást, illetve a memóriamûködést serkentõ szerek használata lehet. Érdekes módon, az egyik legígéretesebb ilyen szernek az eredetileg a tuberkulózis kezelésére használt antibiotikum, a D-cikloszerin (DCS) bizonyult. Kiderült, hogy a DCS nemcsak a kórokozókat pusztítja el, hanem képes befolyásolni az agy neuronjait is. Nagyon kis adagban a DCS javítja a tanulási képességet.

A DCS fóbiákra való hatását vizsgáló elsõ kísérletek közül az egyiket 2004-ben végezte Kerry Ressler, az Emory Egyetemen. A kutatócsoport 28 tériszonyban szenvedõ embert vont be a kísérletekbe. A résztvevõk felének kis dózisú DCS-t adtak, a többiek placebót kaptak. A kutatók megállapították, hogy a DCS-sel kezelt betegeknél eredményesebb volt a tériszony leküzdésére alkalmazott terápia, mint a kontrollcsoportnál.

Cristian Sirbu, a Nyugat-virginiai Egyetem pszichológusa a félelemhierarchia módszerét kombinálja a DCS-kezeléssel. A kísérleti állapotban lévõ kezeléssel több fóbiánál ért el javulást, de az eredmények még nem átütõek.

Létezhet azonban más út is, állítja Merel Kindt, az Amsterdami Egyetem fóbiákkal foglalkozó szakembere. Kindt ahelyett, hogy egyszerûen megpróbálná elfedni a félelmet keltõ asszociációkat egy újjal, inkább a forrásuknál próbálja megváltoztatni õket. Ehhez abból az elméletbõl indul ki, hogy ahányszor hozzáférünk egy memórianyomhoz, legyen az specifikus emlékkép vagy egy tanult reakció, ideiglenesen törékeny állapotba juttatjuk azt. Normális esetben azután a felfrissített memória újra megerõsödik olyan új fehérjék kialakulása révén, amelyek elvégzik a szükséges szinaptikus (az idegsejtek közötti) változásokat, és ha ezzel egy idõben stresszhormonok (amilyen az adrenalin) áramolnak végig a szervezeten – ami gyakori a fóbiákban szenvedõk ijedelemmel járó reakcióinál –, akkor fennmarad az eredeti memórianyom érzelmi ereje.

A propranolol nevû, vérnyomáscsökkentésre is használt béta-blokkoló azonban képes megakadályozni az adrenalin neuronokhoz való kötõdését. Ily módon – reméli Kindt – beavatkozhat a folyamatba, hogy megállítsa a kiváltó okkal összekapcsolódó érzelmi trauma megerõsödését.

„Nem töröljük a memóriát, de képesek vagyunk törölni a tanult félelemreakciót” – mondta Kindt. Hasonló módszert tesztelnek éppen most klinikai vizsgálatokban, amelyek célja, hogy enyhítsék a poszttraumás stressz szindrómában szenvedõ betegek ijesztõ emlékfelvillanásait.

Kindt csoportja arachnofóbiásokon teszteli a módszert. Propranololt adnak az alanyoknak, miközben azok például pókokat néznek. „Nagyon sikeres” – mondta Kindt. „A résztvevõk nem szeretik meg ugyan a pókokat, de már képesek közel menni egy madárpókhoz.”