Egy delfinkutató azt állítja, hogy elõször sikerült lefordítania delfinhangot emberi nyelvre, egy külön erre a célra fejlesztett speciális fordítóeszköz segítségével. Egy ilyen tolmácsgép nagy segítséget jelentene a delfinek kommunikációjának tanulmányozásában.

A delfin és az ember közötti kapcsolatfelvételt már az 1960-as évektõl próbálják elérni képek és hangok segítségével. Denise Herzing, a Vad Delfin Projekt igazgatója 1985 óta tanulmányozza egy floridai delfincsapat hangjelzéseit, kapcsolatrendszerét és szokásait. Kutatásának legújabb célja az, hogy az állatok saját hangjelzéseit felhasználva kapcsolatot  teremtsen a delfinekkel: jellemzõ angol szavakat próbál megtanítani nekik a delfinkommunikációra jellemzõ, mesterségesen kitalált füttyökkel és csettegésekkel.

Herzing még egy korábbi kísérlet során egy általa kitalált delfinfüttyre fordította az angol sargassum szót. Ez egy olyan hínárfaj, amit játékszerként szoktak odaadni a búvárok a delfineknek. A jelzést gyakran elismételte az állatoknak.

2013 augusztusában, az általa fejlesztett, delfinjelzéseket fordító gép tesztelése közben a tanulmányozott delfincsapat éppen Herzing csónakja körül játszott. Az egyik delfinfüttyre a kutatóra szerelt készülék reagálni kezdett. A jelzést a szerkezet angol nyelven sargassum-nak fordította. Herzing is azonnal ráismert a szóra, amelyet korábban õ tanított az állatoknak.

Kísérletek a kapcsolatteremtésre

Nem ez volt az elsõ eset, hogy kommunikálni próbáltak ezekkel a vízi emlõsállatokkal. 1990-ben például a Honoluluban található Kewalo Basin Tengeri Emlõs Laboratórium kutatója, Louis Herman próbálkozott kapcsolatba lépni a delfinekkel. A kísérlet során a fogságban tartott állatoknak olyan mesterséges nyelvrendszer használatát tanította, amelynek segítségével képesek voltak megérteni különbözõ szimbólumokat. A szavakat és utasításokat kézjelekkel kommunikálták a kutatók. Legnagyobb megdöbbenésükre a delfinekkel kapcsolatos eredmények hasonlóak voltak a fõemlõsöknél (gorillák, csimpánzok, bonobók) tapasztaltakhoz, a delfinek képesek voltak több mint száz különféle szót is fejben tartani. Az is meglepetést okozott, hogy ugyanazokat a szavakat használva a delfineknek különbözõ parancsokat lehetett adni, amelyeket az állatok hibátlanul teljesítettek. Ez a kommunikáció azonban egyirányú volt, a delfinek nem tudtak információt közvetíteni az emberhez.

Kétirányú kommunikációra irányuló kísérleteket Herzing és munkatársai már 1998 óta végeznek. Az elsõ ilyen próbálkozás egyszerû szimbólumpárosításon alapult: a kutatók mesterséges hangokat hoztak létre, majd hagyták, hogy a létrehozott hangokat a delfinek négy nagy képpel párosítsák össze. A rendszer sikeres volt, mert általa az állatok meg tudtak fogalmazni az emberek felé bizonyos kéréseket – például hínárt kérhettek játékhoz. A módszer mûködõképességének ellenére a kutatók szerettek volna olyan kommunikációs eszközt létrehozni, amellyel sokkal természetesebb módon beszélgethetnek az állatokkal.
Tolmácsgép delfinekhez

Ez a szándék vezetett a CHAT (Cetacean Hearing and Telemetry) 2011-es kifejlesztéséhez, amelyet a már korábban említett 2013-as esetnél teszteltek. A készülék fejlesztésében részt vett Thad Starner mesterségesintelligencia-fejlesztõ is, aki egyúttal a Google Glass szemüveg tervezésének egyik vezetõ szakembere. Amikor a kutatók a delfinekkel információkat szeretnének közölni, a mellkason hordozható berendezés különbözõ sípoló hangokat ad ki az állatok felé. Ezeket a hangokat a kutatók mesterségesen fejlesztették ki, a delfinhangok mintájára. A rendszer által kiadott hangjelzéseket társítják azokkal a kellékekkel (kötél, hínár), amelyeket a kutatók használnak a delfinekkel folytatott játék közben.

Miután az állat válaszolt, a készülék rögzíti a delfin által kibocsátott hangokat. A találmány szoftvere képes arra, hogy bonyolult algoritmusok használatával kiszûrje a háttérzajokat, valamint meghatározza a delfin által kibocsátott hang keletkezésének irányát és szögét. A CHAT nagyjából 30 méteres körzetben képes érzékelni a delfinhangokat, amelyeket a remények szerint azonnal le is fordít majd angol nyelvre. Ennek elsõ sikeres lépése volt a kutatók szerint a fent említett hínáros eset.

Nem kizárólag a delfinek kutatásában használnak ilyen módszereket. Michael Coen, a Wisconsin-Madison egyetem biostatisztikusa például fehérarcú gibbonok (Hoolock leuconedys) kommunikációjának elemzésekor 27 különbözõ gibbonhívást tudott megkülönböztetni egy CHAT-hez hasonló technikával.
Kételyek

Bár Herzing nagy reményeket fûz a CHAT-hez, vannak, akik kételkednek a kísérletsorozat sikerességében. A 2013-as eredményt az elmúlt egy évben nem sikerült megismételni.

Justin Gregg, a Delfin Kommunikációs Projekt egyik kutatója úgy véli, nincs elegendõ bizonyíték a delfinek kommunikációjának fejlettségére, és valószínûleg csak tárgyak jelölésére vagy lelkiállapotuk kifejezésére használják hangjukat. Szerinte a delfinek magas intelligenciája csak legenda, ami egy sokat kritizált neurológushoz, John Lillyhez köthetõ. Lilly több vitatott kísérletet is folytatott, többek között LSD-t adott a delfineknek, hogy kommunikációjukat hatékonnyá tegye.

Herzing szerint azonban inkább technológiai problémák hátráltatják a delfinek kommunikációjának mélyebb megismerését, és kollégáival jelenleg azon dolgozik, hogy a CHAT magasabb frekvenciájú hangokat is érzékelni tudjon. Ez utóbbi azért is fontos, mert a delfinek akár 200 kilohertzes hang kiadására is képesek (összehasonlításképp: az ember hallásának felsõ határa 20 kilohertz). A kutatók elsõ eredményeiket májusban fogják ismertetni Firenzében, a 39. International Conference on Acoustics, Speech, and Signal Processing nevû szakmai konferencián.

A delfinek a fogascetek közé tartozó vízi emlõsállatok. Ötven fajukat ismerjük, amelyek hét családba sorolhatók. Csoportokban élnek, amelyek 40 egyedet foglalnak magukba. Szociálisan fejlettek, közösen, precízen összehangolva vadásznak a zsákmányukat jelentõ halakra. A nõstény évente egyszer szül, borját 10-12 hónapos vemhesség után hozza a világra. Visszhang alapján tájékozódnak, a hangot a fejük elülsõ részén található képzõdmény segítségével bocsátják ki. A legismertebb delfinfaj a palackorrú delfin (Tursiops truncatus) esetében megállapították, hogy egyedi füttyjelek sorozatát használják egymás azonosítására és az egymás közötti kommunikációra.