2024. március 28. Csütörtök, Gedeon, Johanna.
 
Az élet korlátaiForrás: richpoi.com
Utolsó módosítás: 2014-04-27 11:57:27
Az életben egy biztos - a halál. A világ egyik legidõsebb emberének vérelemzése rávilágít az élet korlátaira.

Az 1890-ben született Hendrijek van Andel-Schipper egy idõben a világ legidõsebb asszonya volt, aki emellett példátlanul egészséges is volt, kristálytiszta tudattal nem sokkal halála bekövetkeztéig. 2005-ös halála elõtt felajánlotta testét a tudománynak, valamint élõ hozzátartozóival egyetemben hozzájárult az elemzések eredményeinek közzétételéhez. A kutatók most azt vizsgálták, hogyan befolyásolta a kor a vérét és más szöveteit.

Eredményeik arra utalnak - ami nem is meglepõ -, hogy élettartamunkat az õssejtek képzõdése befolyásolja, ami napról-napra frissíti szöveteinket. Amint az õssejtek elérik a kimerülés állapotát, fokozatosan elhalnak, csökkenni kezd a test regenerálódási képessége, különös tekintettel a létfontosságú szövetekre és sejtekre, mint például a vérsejtek.

Van Andel-Schipper esetében úgy tûnt, hogy élete alkonyán a testében maradt fehérvérsejtjeinek kétharmada mindössze két õssejttõl eredeztethetõ, ami arra utalt, hogy gyakorlatilag az összes vérhez köthetõ õssejtje kiégett, vagy elhalt. "Van korlátja az õssejt osztódásoknak, és az magával vonja azt, hogy van egy határ az emberi életben?" - teszi fel a kérdést Henne Holstege a hollandiai VU Egyetem orvosi karának kutatója. "Vagy megkerülhetõ mindez életünk korai szakaszában elraktározott õssejtekkel?"

Az õssejt-fáradás egy másik bizonyítéka Andel-Schipper fehérvérsejtjeinek drámai mértékben elhasználódott telomérái - ezek a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található védõburkok, melyek minden egyes osztódáskor "leégnek", mint egy kanóc. Átlagban van Andel-Schipper fehérvérsejtjeinek telomérái tizenhétszer rövidebbek voltak, mint az agysejteknél észleltek, melyek alig replikálódnak az élet során.

A kutatók a fehérvérsejtekben található mutációk sémájából állapították meg a sejtgeneráló õssejtek számát. A séma minden sejtnél hasonló volt, ami arra utalt, hogy egy vagy két, egymással szoros rokonságban lévõ õssejttõl származhatnak. "Megközelítõleg 20 000 vérrel kapcsolatos õssejttel születünk, ezek közül általában 1000 körüli gondoskodik egyidejûleg a vér frissítésérõl" - mondta Holstege, hozzátéve, hogy életünk során az aktív õssejtek száma csökken és teloméráik egyre rövidülnek, egészen addig, míg a sejtek el nem halnak. Ezt a pontot nevezik õssejt-fáradásnak.

A másik megdöbbentõ dolog, amit felfedeztek, hogy van Andel-Schipper vérsejtjeinek mutációi ártalmatlanok voltak. A kóros és rákos mutációk hiánya azt bizonyítja, hogy a hölgy olyan ritka rendszerrel rendelkezett, ami képes volt kijavítani, vagy elpusztítani a veszélyes mutációkat. A tanulmány azért is jelentõs, mert elsõként vizsgált meg egy ilyen idõs, egészséges embert, feltárva az élettartam során lezajlott, úgynevezett szomatikus mutációkat . Holstege szerint eredményeik arra utalnak, hogy az elöregedõ test az élet korábbi szakaszaiból megõrzött õssejtek befecskendezésével megfiatalítható, legalábbis a vért illetõen. Ezek az õssejtek mentesek a mutációktól és teloméráik is teljes hosszúságukban rendelkezésre állnak.

Következõ lépésként a kutatók olyan génekre próbálnak vadászni, amik védelmet nyújtanak az Alzheimer-kórral szemben, van Andel-Schipper génállományát olyanokéval hasonlítva össze, akiknél szokatlanul hamar kialakult ez a rendellenesség.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!