A kürtõskalács hagyományos magyar termékként való Európai Uniós regisztrációja, valamint a jó minõségû süteményeket elõállító cégek összefogása érdekében tavaly alakult meg az a szaktestület, amelynek ma már a világ hat kontinensén vannak tagjai. A Nemzetközi Kürtõskalács Szaktestület munkálatait elismert mérnökökbõl, tudósokból és jogászokból álló tanácsadó bizottság segíti.

A szaktestület 2013. decemberben nyújtotta be a minõségi besorolás elnyeréséhez szükséges dokumentációt a magyar Vidékfejlesztési Minisztériumhoz. A leírás rögzíti azokat a minimális minõségi követelményeket, amelyek teljesítése szükséges ahhoz, hogy a terméket kürtõskalácsnak lehessen nevezni. Meghatározza továbbá a kürtõskalács fajtáit, elkülönítve három típust: a klasszikus, a vásári és az újszerû változatot.

Azon vállalkozók számára, akik vállalják a szigorúbb minõségi követelmények betartását, minõségi bizonylatot és regisztrációs számot állít ki a testület. Jelenleg Erdélyben nyolc, Magyarországon pedig hat tagot számlál a szaktestület, de számuk folyamatosan nõ. A szervezet további tervei között szerepel a kürtõskalács történetérõl és elkészítésérõl szóló tájékoztató anyagok kiadása is. Céljuk, hogy minél több nyugat-európai rendezvényen jelen legyen a minõségi székely-magyar kürtõskalács, amelyet az ebben illetékes magyar hivatal kivételével, az egész világ hungarikumként tart számon.


Tisztában kell lennünk azzal, hogy a levédési folyamat nem egyszerû dolog – mondta Albert Zoltán, aki a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület részérõl tagja a bizottságnak. – Amikor arról beszélünk, hogy egy paradicsom vagy mézeskalács világklasszis és a sajátunknak érezzük, mert mesterien készítjük el, még nagyon távol vagyunk attól, hogy ez az érték jogilag is védve legyen. A levédési folyamatra kevesen vállalkoznak és szakszerû levezetéséhez még kevesebben értenek. Ezért láttuk fontosnak, hogy csatlakozzunk Hantz Péter ötletgazda kezdeményezéshez, és tudásunkkal segítsünk a folyamatban. A kürtõskalács receptjének oltalom alá helyezése csak egy része a munkának, a nagy kihívás ezután kezdõdik, mert a szabályozást be kell tartatni, és jó hírt kell kovácsolni a márkának.

Ennek a terméknek a levédésénél nem arról van szó, hogy ezzel valaki kizárólagosságot akar szerezni a piacon. Ha megnézzük a szabályozást, inkább úgy tekinthetünk erre, mint a fogyasztóvédelmet szolgáló keretek lefektetésére. Ezért fontos a szabályozás: ne együnk tudtunk nélkül olajat vaj helyett, szintetikus vaníliát vanília helyett, olvadt mázas kalácsot roppanó páncélú csemege helyett”- fogalmazott a turisztikai szakértõ. Albert Zoltántól megtudtuk, hogy a kürtõsbarátok testülete két csoportból áll: a sütõk mellett van egy tanácsadó bizottság is, ez utóbbi keretében tevékenykedik Kovászna Megye Tanácsának képviselõje is.

„A csapatjáték lényege, hogy a kürtõskalács sütõkön keresztül – mely termék a magyar, vagy ha úgy tetszik a székely gasztronómia zászlósa – a térségrõl reklámot tudunk és fogunk eljuttatni a nagyvilágba. Aki pedig érdeklõdik a magyar gasztronómia iránt, az sokkal fogékonyabb az ideutazásra is” – vallja a háromszéki szakember.


A kürtõskalácsról

A kürtõskalács a magyar nyelvterület, különösen a Székelyföld kedvelt, jellegzetes süteménye. Régebben fõleg ünnepi alkalmakra készítették, de ma már a mindennapok részévé vált fogyasztása. Készítése során egy édes kelt tésztából (kõttestésztából) sodort csíkot csonkakúp alakú sütõdorongra tekerünk, majd ezt kristálycukorba hengergetjük, és forró vajjal kenegetve [...]énparázs fölött aranybarnára sütjük. Ennek során a kürtõskalácsra tapadt cukor karamellizálódik, és fényes, ropogós bevonatot képez. A sütemény felületét utóborítással láthatjuk el (például õrölt dióba vagy fahéjporba forgathatjuk).

A sütemény neve a tûzhelyek kürtõjére utal, hiszen a csonkakúppalást alakú, friss, gõzölgõ sütemény kürtõre emlékeztet. Ezt a véleményt osztotta Szabó T. Attila kolozsvári tudós nyelvész is: „...mikor a hengerrõl leveszik, az egész sütemény egy darabban egy körülbelül 25–30 cm hosszú kürtõ-, illetõleg csõ-alakú kalácsfélét képez. Minthogy ezt a kalács-kürtõt a családtagok és vendégek elé ilyen alakban teszik, s a fogyasztók a szalagszerûen szakadó tésztát ilyen jellegzetes alakjában látják, nyilvánvaló, hogy a névadási szemlélet csak a kalácstészta kürtõ alakjából indulhatott ki”.

Az elmúlt évszázadok során a sütemény megnevezésének és a nevek írásmódjának számos változata bukkant föl. Még a 19. században is több néven is hivatkoztak a süteményre (pl. dorongfánk, botratekercs, botfánk). A ma használatos, erdélyi eredetû megnevezés csak a 20. század közepén vált uralkodóvá, de a század végéig azt sokan rövid ö-vel, vagy külön írták (pl. kürtös kalács, kürtõs kalács). A sütemény nevének mai alakja (kürtõskalács), ismereteink szerint, nyomtatásban elõször egy 1926-os kiadású, a Brassói Lapok könyvosztálya által megjelentetett szakácskönyvben jelent meg. A Nemzetközi Kürtõskalács Szaktestület lépéseket tett annak érdekében, hogy a süteményt magyar termékként vegye nyilvántartásba az Európai Unió.