2018. szeptember 21. Péntek, Máté, Mirella.
 
Mire figyeljen, amikor nyári tábort választ a gyereknek?Forrás: richpoi.com
Utolsó módosítás: 2014-05-12 10:24:11
A táboroztatásnak nincs szakmai akkreditációja, ezért elengedhetetlen, hogy a szülõ alaposan tájékozódjon, ha a gyerekét olyan táborba küldi, amelyet még nem ismer.

Ma nincs gondja annak, aki nyári elfoglaltságot keres a gyerekének. Táborok százaiból válogathat, már ha a pénztárcája bírja. Érdemes azonban tudni róla, hogy van költségkímélõ megoldás is: a legfeljebb étkezési kompenzációt felszámoló, önkormányzatok által mûködtetett napközis tábor. Ezek a táborok nem feltétlenül rosszabbak, mint a fizetõsek: általában jó körülmények között mûködnek, és az ott dolgozók garantáltan képzett pedagógusok, szerveznek programokat, múzeumba, kirándulni viszik a gyerekeket. Az sem hátrány, hogy itt nagyobb eséllyel vannak együtt egymást ismerõ gyerekek, pedagógusok.
A táboroztatásnak nincs szakmai akkreditációja

A „fizetõs” táborok kínálatában sok minden megtalálható a néptánctól, sportolástól, nyelvi képzéstõl a kalandtúrán keresztül a gyaníthatóan katonai kiképzést utánozó táborokig. Népszerûek a drámajátékokat kínáló táborok, a szörfözést és a lovaglást is kipróbálhatja a gyermek (drága pénzért), de a „kis tudósok” és a jelmezes fantáziajátékok kedvelõi is találnak maguknak programot. Minden tábor önfeledt szórakozást, a képességek fejlõdését, tartalmas elfoglaltságot ígér.

A táboroztatásnak nincs ugyanakkor semmiféle szakmai akkreditációja, nem lehet tudni, hogy a látványos tervek mögött mi a valóság. Pedig egyáltalán nem közömbös, hogy a táboroztatók valóban értenek-e ahhoz, amit ígérnek, van-e tapasztalatuk a gyerekek felügyeletében, foglalkoztatásában, és az sem mindegy, hogy a helyszínek, programok eleget tesznek-e a biztonsági követelményeknek, megfelelnek-e a gyerekek életkori igényeinek. Holott a nyári táborozás feltételei között nyilvánvalóan több a kockázat, a veszélylehetõség, mint a zárt iskolaépületben.

Ezért elengedhetetlen, hogy a szülõk alaposan tájékozódjanak, ha a gyereket olyan táborba küldik, amelyet még nem ismernek. Feltétlenül nézzenek utána, kik a táboroztatók, keressenek kapcsolatot olyanokkal, akik már részt vettek a táborban, kérdezzenek rá a helyszínre, arra, hogyan garantálják a gyerekek biztonságát. Ehhez képest másodlagos, hogy ha esetleg az ígéretfolyamból (nyelvtanulás, különféle készségek fejlõdése) csak egy töredék fog teljesülni – a nyári táborozásnál nem is ez a lényeg.
A legkisebbeknek még nincs igényük éjszakai kalandra

A fõ kérdés, milyen táborban érzik magukat igazán jól a gyerekek? Nyilvánvaló, hogy jelentõs különbségek vannak az egyes életkori csoportok között. Az ottalvós tábort az óvodások közül legfeljebb a nagycsoportosoknak ajánljuk, nekik is csak a saját, ismert óvónõjükkel. Ennél a korosztálynál kiemelten fontos a biztonságos környezet, nekik még nincs igényük éjszakai fennmaradásra, kalandra. A napközi jellegû táborokban viszont a kicsik könnyen barátkoznak, kevésbé fontos nekik, hogy a megszokott társaikkal legyenek.

A táborok igazi közönségét az iskolások jelentik. Ebben az idõszakban leküzdhetetlenül nagy a gyerekek társasigénye, többnyire unatkoznak, ha nincsenek jelen kortársak – és nem jó, ha a számítógép vagy a televízió tölti be a hiányt. Tízéves kor alatt még kevésbé fûti a gyerekeket a kalandvágy, de az önállóságnak, a kortársakkal való együttlétnek, a közös játékoknak igen nagy a varázsuk – még akkor is, ha esténként a fiatalabb gyerekek hazavágynak.
Illúzió, hogy egy-két hét alatt a nyelvtudás komolyan fejlõdik

Jobban sikerül a tábor, ha a gyerekek elõzetesen ismerték egymást, vagy rendszeresen találkoznak, legalább nyaranként. De gyakran egy-két hét alatt is kiváló barátságok szövõdnek. A 10 évnél fiatalabbak még igénylik a szervezett napirendet, a legalább 8-9 óra alvást. Az éjszakai fennmaradás – tábortûz vagy kirándulás miatt – legyen továbbra is különleges alkalom.

Bármilyen jól is érzik magukat a gyerekek, serdülõkor elõtt nem képesek spontán tevékenységgel kitölteni a napot (és utána sem feltétlenül). Szükség van szervezett programokra, és hogy a felnõttek ügyeljenek arra, hogy a játékok és vetélkedõk a megfelelõ mederben folyjanak – rugalmas keretek között, és szabadidõt hagyva a gyerekeknek.

Nem biztos, hogy valóban a tudás gyarapításáról lesz szó, amikor 30 fok melegben a viháncoló társak között fizikai, kémiai feladatokat oldanak meg a gyerekek és az is illúzió, hogy az idegen nyelvi készségek komolyan javulni fognak egy-két hét alatt. Úszásban, kerékpározásban azonban nagyot léphetnek elõre, a megfelelõen méretezett fizikai erõfeszítés növeli az állóképességet, a kitartást, ezen keresztül pedig az önbizalmat. A drámajáték, zene, tánc is kiváló szabadidõs (és szabad téren is ûzhetõ) foglalkozás. Mindenképp hangsúlyt kell helyezni arra, hogy legalább a nyári táborban mozogjanak a gyerekek, így talán kevesebb túlsúlyos gyerek ül szeptemberben az iskolapadban.
A „túlélõ” táborok nem a serdülõknek valók

A serdülõkorhoz közeledve megváltoznak a gyerekek igényei: ennek a korosztálynak a tagjai a híres diák-kalandregények – Durrell, Ransome, Fekete István – hõsei. Él bennük a vágy, hogy próbára tegyék önmagukat, kitartásukat, képességeiket. Egyre kritikusabban nézik a felnõtteket, és gyakran nem könnyû kezelni õket. Egyre fontosabb lesz a kortársak társasága, véleménye, és együtt keresik a kalandot, a szokatlan, váratlan helyzeteket. Határozottan jelen van és inspiráló a nemek kölcsönös érdeklõdése egymás iránt.

A 12–16 éves korosztály táboroztatása, foglalkoztatása szakértelmet és gyakorlatot kíván. Bár a serdülõk komoly erõfeszítésre is képesek – és ha megfelelõ a hangulat, szívesen vállalják is –, nem ajánlanám gyerekeknek azt a tábort, amely „túlélõként” hirdeti magát. A veszélyek vállalása elfogadható bizonyos célok, teljesítmények érdekében, de inkább ne népszerûsítsük azt a felfogást, amely szórakozásként tekint a kockázatokra. Ez az üzenet különösen kedvezõtlen annak a korosztálynak az esetében, amelynek a tagjai nemigen mérlegelik a következményeket.
Milyen gyakran telefonáljon a szülõ?

Ha egyszer a gyerek ottalvós táborban tölt egy-két hetet, érdemes úgy választani, hogy ne maradjon bennünk aggodalom. A tábori élet a gyerek magánélete, vonzereje éppen ebbõl fakad. A túlságosan intenzív szülõi érdeklõdés kizökkenti a fiatalabb gyerekeket. Elõfordul, hogy a gyerekek felnagyítják alkalmi rossz hangulatukat, sérelmüket, mire az aggódó szülõk a táborba száguldanak. Ott azután  önfeledten szórakozó, sérelmeit rég elfeledett gyereket találnak, akinek eszében sincs a szülõkkel hazamenni.

A jó megoldás, ha a szülõk legfeljebb két-három naponta beszélnek a gyerekekkel – ha baj van, a tábor felnõtt személyzete úgyis értesíti õket. Jó, ha a kapcsolattartásban a táboroztatók egységes rendet vezetnek be, másként az a gyerek, akinek ritkábban telefonálnak, szomorú lesz. (Persze, a mobiltelefonok korában az ilyesmi legfeljebb ajánlás lehet.) Az idõsebbeknél ilyen probléma nincsen: õk már egyértelmûen éreztetik a szülõkkel, ha a túlzott érdeklõdés a terhükre van.
Mennyi zsebpénzt vigyen a gyerek?

A táboroztatóknak ajánlott az elején azt is kikötni, mennyi pénzt vigyenek magukkal a gyerekek, a többletet pedig érdemes az elején letétbe helyezni. Nincs annál lehangolóbb dolog, mint amikor már a gyerekek körében megjelennek a látványos különbségek a jövedelmek között. A táborozás arra is jó lehet, hogy szüneteljen az állandó rágicsálás, édesség-, ropi- és üdítõital-fogyasztás. Jó elfoglaltságok idején ilyesmire kisebb is az igény.

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás ehhez a témához.
Hasonló hírek 
Kedvenc hírek
Ön még nem rakott semmit a kedvencek közé!