Az adatok ismertetésekor Mináry Borbála, a KSH osztályvezetõje kiemelte: 1968 óta nem fordult elõ Magyarországon, hogy csökkentek a fogyasztói árak. Hozzáfûzte ugyanakkor, hogy ez egyelõre nem nevezhetõ deflációnak, mivel ez az elsõ hónap, amikor csökkennek az árak, ráadásul csekély mértékben.

A KSH adatai szerint a háztartási energia, a ruházkodási cikkek, a jármûüzemanyagok, a tartós fogyasztási cikkek, valamint az élelmiszerek olcsóbbak lettek, míg a szeszes italok, a dohányáru és a szolgáltatások drágultak az utóbbi egy évben.

Londoni pénzügyi elemzõk arra számítottak, hogy áprilisban nem sokat mozdult az éves összevetésû magyarországi infláció az egy hónappal korábban mért 0,1 százalékos tizenkét havi ütemrõl, prognózisaik zéró és 0,3 százalék között mozogtak.

A maginfláció, a szezonálisan kiigazított adatok szerint, mínusz 0,1 százalék volt áprilisban márciushoz képest, míg az elõzõ év azonos idõszakával összevetve 2,4 százalék volt. A nyugdíjas fogyasztóár-index az elõzõ hónaphoz képest nem változott, 2013 áprilisához képest azonban 0,6 százalékkal csökkent.

Mináry Borbála kifejtette, hogy a fogyasztói árak csökkenésében egyrészt szerepet játszott a gáz alapdíjban megmutatkozó újabb rezsicsökkentés, emellett pedig az egyéb cikkeken kívül minden termékkategóriában folytatódott az árak mérséklõdése.

A KSH adatai szerint egy hónap alatt az élelmiszerek 0,3 százalékkal drágultak, meghatározóan az idényáras élelmiszerek burgonya, friss zöldség, gyümölcs 3,4 százalékos áremelkedésének következtében. Csökkent a csokoládé, a kakaó (2,9 százalék), a cukor (2,4 százalék), valamint a liszt (1,7 százalék) ára. Az idényáras élelmiszerek nélkül számítva az élelmiszerek ára átlagosan 0,1 százalékkal csökkent.

A legnagyobb mértékben a ruházkodási cikkek drágultak egy hónap alatt, 2,3 százalékkal, az ilyenkor szokásos szezonális változásoknak megfelelõen. A szolgáltatások ára nem változott egy hónap alatt.

A szeszes italok, dohányáruk és a háztartási energia körében 0,3 százalékos árcsökkenés történt. A tartós fogyasztási cikkekért, valamint az egyéb cikkekért (lakással, háztartással és testápolással kapcsolatos cikkek, gyógyszerek, jármûüzemanyagok, valamint kulturális cikkek) átlagosan 0,1 százalékkal kellett kevesebbet fizetni. Ez utóbbin belül a jármûüzemanyagok ára szintén 0,1 százalékkal csökkent.

Közölték, a vezetékes gáz árának áprilisi 6,5 százalékos csökkentése a májusi árindexben fog teljes egészében megjelenni, mivel az eddigi gyakorlatnak megfelelõen az árváltozás akkor lesz kimutatható az árindexben, amikor a fogyasztóknak az új árat tartalmazó számlát ki kell egyenlíteni.

Egy év alatt az élelmiszerárak 0,5 százalékkal csökkentek, ezen belül csökkent a liszt ára 20, a cukoré több mint 17,1, az étolajé 13,8 százalékkal, míg a tojásé 7,6, az idényáras élelmiszereké pedig csaknem 5 százalékkal mérséklõdött. Drágult viszont a tej (10,3 százalékkal) és a sajt (9,5 százalékkal), illetve 7,3 százalékkal nõtt a szeszes italok, dohányáruk ára.

Szintén áremelkedést regisztrált a KSH a szolgáltatásoknál (1,6 százalék), ezen belül azonban a víz- és a csatornadíj átlagosan 11, a helyi tömegközlekedésé 6,8 százalékkal csökkent. Az egyéb cikkek körében szintén árcsökkenés történt (0,6 százalék), ezen belül a jármûüzemanyagok ára 1,9 százalékkal csökkent.

A ruházkodási cikkekért 1,4, a tartós fogyasztási cikkekért 0,5 százalékkal kellett kevesebbet fizetni. A háztartási energia ára csökkent a legnagyobb mértékben, 10,3 százalékkal: ezen belül a vezetékes gázért 11,8, a távfûtésért 11,4, az elektromos energiáért 11,1 százalékkal kellett kevesebbet fizetni 2013. áprilishoz viszonyítva.

Az Európai Unió 28 tagországában 2014. márciusban a fogyasztói árak (a harmonizált elõzetes adatok szerint) átlagosan 0,6 százalékkal voltak magasabbak, mint 2013. márciusban. Bulgáriában és Görögországban csökkentek leginkább az árak (2,0 és 1,5 százalékkal), míg a legnagyobb drágulás (1,6 százalék) az Egyesült Királyságban, valamint Máltán és Ausztriában (1,4-1,4 százalék) következett be - írja a KSH.

Akkor most defláció van-e vagy sem?

Ahogy köztudott, a hivatalos inflációs mutató a rezsicsökkentés miatt ilyen rendkívül alacsony hónapok óta. Ez önmagában nem minõsíthetõ úgy, hogy az árak tartósan, piaci alapon süllyednek. A maginflációs mutató még mindig 2 százalék felett van, vagyis a piaci ármeghatározódású termékek körében árstabilitásnak mondható, mérsékelt áremelkedés jellemzõ. Vagyis ilyen alapon egyelõre nincs defláció.

Ugyanakkor a maginfláció is tartalmaz egy egyedi felhajtó hatású tényezõt, a trafikrendszer átalakításához fûzõdõ dohánytermék-drágulást. Ha ezt levonnánk, akkor az éves maginflációs mutató is már csak 1,5% körül lenne, ami historikusan látványosan alacsonynak mondható. Sõt, ahogy a fenti ábrán láthattuk, az utóbbi három hónapban már a maginflációs termékkörben is árszintcsökkenés van: évesítve 0,5%-os. Vagyis azt mondhatjuk, hogy ugyan még közgazdasági értelemben nincs infláció, de az elmúlt hónapokban nagyon sokat közeledtünk ehhez az állapothoz.

A jövõ hónapban erre egy újabb látszólagos megerõsítés jön: a gázárcsökkentés miatt még mélyebbre süllyedhet a fogyasztói árindex. Ez a hatósági árlépés azonban szintén nem tekinthetõ deflációs elemnek, ezért inkább azt lesz érdemes nézni, hogy a májusi maginflációs mutató miként alakul majd.

Mi történt?

A piac elõzetesen arra számított, hogy a fogyasztói árindex minimális emelkedése azért következhet majd be, mert a rezsicsökkentés áprilisi köre (6,5%-kal csökkent a gáz ára) majd csak a májusban érkezõ számlákban fog megjelenni, így ennek mintegy 0,3 százalékpontos mérséklõ hatásából most még nemigen érzékelhetünk semmit. Ez amúgy nagyjából bejött, hiszen mindössze 0,7%-os volt a gázárcsökkenés, vagyis a meglepetést nem a rezsi okozta.

A deflációba forduló mutatónak a fõ oka az élelmiszerek körében megfigyelhetõ visszafogott árdinamika lehet. A havi alapon mért 0,3 százalékos áremelkedés elmarad a tavaly ilyenkor mérttõl, így éves alapon már 0,5%-os az árcsökkenés.

Hasonlóképpen fontos tényezõ a rendkívül alacsony globális árnyomás. A tartós fogyasztási cikkek körében annak ellenére egyre mélyebb a defláció, hogy a forint gyengeségének elvileg meg kellene jelennie az importtermékekben. Ezen felül kisebb volt a szezonális eredetû drágulás a ruházkodási cikkek körében is, és - kissé meglepõ módon - az alkohol is egyre olcsóbb Magyarországon. Mivel szinte az összes termékkörben megfigyelhetõ az árnyomás enyhülése, összességében azt mondhatjuk, hogy a globális (fõként európai) árfolyamatok megjelenését láthatjuk a számokban, amit az élénkülõ lakossági fogyasztás és a gyenge forint nem tud ellensúlyozni.

A folyamatok erejére utal az is, hogy a maginflációs mutató is egyre lejjebb süllyed. Olyannyira, hogy negyedéves alapon a maginflációs mutató is deflációt jelez! Erre utoljára 2006 elején volt példa, de akkor is csak azért, mert egy áfa-csökkentést hajtott végre a kormány. Valójában piaci alapon nemigen volt még példa hasonlóra.

Nagy kérdés, hogy az utóbbi hónapok inflációs számai mennyire írják át a jegybank inflációs pályáját. Amennyiben az alapfolyamatot mélyebbre húzzák az MNB szakértõi, úgy elképzelhetõ, hogy az inflációs cél elérését biztosító kamatpálya is lejjebb süllyed. A márciusi kamatdöntésnél a jegybank azt jelezte, hogy az irányadó ráta közel lehet ahhoz, ami az inflációs céllal összhangban van, áprilisban pedig dodonai módon arrra utalt, hogy az adatoktól teszi függõvé a további lépéseit. A deflációhoz közeli állapotban aligha kellene a jegybanknak sokat magyarázkodnia arról, hogy miért vágja még mélyebbre az amúgy is igen alacsony kamatlábát. Így könnyen elképzelhetõ, hogy a forint további gyengülése sem lenne ellenére a monetáris politikának - igaz, ennek csak a devizahitelesek helyzetének stabilizálása mellett lenne egyértelmûen kedvezõ hatása.