A hétpettyes katica gyakori, és kedvelt vendég a birtokon. Ha elszaporodnak a kertben, az a legtöbbször azt jelenti, hogy a levéltetû populáció is növekedésnek indult, pettyes hátú bogaraink ugyanis miattuk érkeznek. A levéltetûvel fertõzött növény nekik felér egy ínyenc éttermi menüvel, így egyben a felmerülõ problémát is azonnal kezelik. Mindazonáltal nem bízhatjuk a munkát egyedül rájuk, a legtöbb esetben a katicák nem képesek megbirkózni teljesen a tetû-áradattal, de megjelenésük mindenképpen hasznos jelzés a hobbikertésznek. A katica a tetvek mellett szövõatkát és a pajzstetveket is örömmel fogyasztja, amerikai, sárga páncélú rokona pedig a lisztharmat eltüntetésében jeleskedik.

A futrinkáról egy udvarias és illemtudó rovar. Éjszaka aktív, nappal meghúzza magát kõrepedésekben, fákban, vagy az avarban, így jó esetben akkor sem futunk össze velük, ha egyébként beköltöztek hozzánk. Mikor a futrinkára rátör az éhség, akkor a különféle csigák, hernyók, cserebogárpajorok és a krumplibogarak kezdhetnek rettegni, ugyanis õk az étlap fõbb szereplõi. A futrinka falánk jószág, saját tömegének akár háromszorosát is bekebelezi naponta, sõt, már lárvaállapotban is ragadozó.

A zengõlégy nem véletlen méh-imitátor, az optikai hasonlóság a védekezést szolgálja, ám egyben a légyre is hasonlít, emiatt sokszor esik téves irtás áldozatául. Az igazság azonban az, hogy a "hagyományos" léggyel ellentétben a zengõlégy kifejezetten hasznos kerti bérlõ, nagy étvággyal fogyasztja a levéltetveket, ráadásul petéit rendszerint rögtön a tetvek közé rakja le, így a kikelõ lárvák rögvest nekilátnak az állomány gyérítésének.

A szentjánosbogár a katicához hasonlóan kifejezetten jó renoméval bír, fõleg azért, mert "világít", ami kétségkívül egyedi és tetszetõs tulajdonság. Az érdekes extra felszerelés azonban csak az egyik pozitívum, a lényegi jótéteményrõl kevesen tudnak, ami pedig az, hogy a szentjánosbogár valódi csigagyilkos. Lárvaállapotban mérgezõ harapással végzi ki a áldozatait, majd rejtekhelyére hurcolva falja fel azokat. Amelyik kertben orbáncfû is nõ, ott biztos megjelennek a szentjánosbogarak is.

A nõiesen légies fátyolka olyannyira kertbarát teremtmény, hogy van, ahol tervszerûen is használják kártevõ-mentesítés céljából, mivel lárvái élen járnak minden, a növények nedvét szívogató haszontalan betolakodók pusztításában, Ilyen módon természetes ellenségei a levéltetûnek, atkának és a kabócának. Egy lárva akár napi félszáz levéltetût is be tud kebelezni, ezért egy fátyolka-sereg a vegyszeres irtás hatékonyságával vetekszik.

A fürkészdarázs lárvaként horrorfilmbe illõ módon pusztítja fajtársait, elsõsorban lepke, légy-, és egyéb bogárlárvákba furakodik be, hogy azokat belülrõl falja fel. Üvegházakban gyakran tenyésztik õket eme kegyetlen tulajdonságuk miatt.

Utolsó alanyunk a fülbemászó, mely aztán tényleg az egyik legutáltabb kerti rovar. Makacsul tartja magát a tévhit, hogy a fülbemászó a gyanútlanul alvó emberek fülébe mászik, hogy aztán ott lepetézzen, vagy a városi legendák egyéb horrorisztikus fokozatainak megfelelõen cselekedjen. Ez természetesen nincs így, ám ettõl még makacs undorral szemléljük, és valljuk be, ha megpillantjuk, általában a cipõtalpunkkal köszöntjük. Ugyanakkor a fülbemászó akár hasznosnak is mondható, a levéltetvek, hernyók, és a lerakott peték pusztítója, de nem véletlen az "akár" kifejezés, hiszen mindemellett hajlandóságot mutat a gyümölcsök megrágására is, aminek már nem tudunk felhõtlenül örülni.

A felsorolás természetesen nem teljes, akad még bõven hasznos kerti rovar, de talán ez a rövid lista is alkalmas arra, hogy kicsit árnyaltabban alkossunk véleményt a birtokunk bogarairól, és felismerjük, hogy nem mindegyikük ellenség. Ha megszeretni nem is tudjuk õket, tartsuk fejben, hogy a puszta számokat nézve, õk vannak többségben, ha másért nem is, ezért kijár nekik egy kis tisztelet.