Régebben zászlókkal, tisztelendõjükkel és az egyházi vezetõkkel az élen kivonultak a település határában lévõ búzaföld szélére, és ott szentelték meg a búzát, illetve imádkoztak. Ma már az élet úgy hozta, hogy a hívek –akiknek többsége már nem fiatal – inkább a templomba megy. Így a határban lévõ búzát viszik a templomba, és azt kis csokrokba kötve, koszorút formálva, helyezik el egy asztalon.

Körösszegapátiban dr. Origen Sabau tisztelendõ Blága János kántor segítségével tartotta az ünnepi misét, majd annak befejeztével a megújuló életet jelképezõ búzát áldotta meg, azt a növényt, ami elsõsorban az európai népek mindennapi kenyerét adja.

Imádkozott a hívekkel azért, hogy a nagyon szép határt, ahol jó termés ígérkezik a gazdáknak, a szépen fejlõdõ növényeket ne érje semmi kár, a természeti csapások kerüljék el.

Amikor pedig az egyházi szertartásnak vége volt, a hívek tetszés szerint vittek haza a megáldott búzacsokrokból, a koszorúkat pedig a templomi zászlók rúdjain helyezték el.