A kéményseprõk esete megmutatta, hogy hová vezet a fûnyíróelv alapján végrehajtott rezsicsökkentés. Csak idõ kérdése, hogy ugyanez mikor következik be a távhõszolgáltatásban, bizonyos idõ eltelte után pedig az energia-szolgáltatási szektor egészében – jelentette ki a Naplónak adott interjúban Dr. Hegedûs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetõ igazgatója.

Helyes volt-e 2010-ben az a kormányzati felismerés, hogy azért kell a rezsicsökkentés, mert egész Európában nálunk a legmagasabbak az energiaárak?

Hegedûs Miklós: Nincs semmifajta, szakmailag igazolható rangsor arra vonatkozóan, hogy Magyarországon lett volna a legmagasabb az energia ára. Ráadásul a rezsiköltség fogalma a közgazdaságtanban nem is igazán használatos, mert családonként a jövedelemszinttõl és millió más dologtól függ az, hogy éppen miként alakul a létfenntartás költsége. Döntõen ugye az energiahordozók árának lakossági terheirõl van szó, márpedig nemzetközi kimutatások szerint Magyarországon inkább az átlag alatti energiaárak alakultak ki a gáz, az áram és a távhõ esetében is. Az viszont kétségtelenül igaz, hogy 2010-ben a válság miatt megemelkedett energiaárak, a forint gyengélkedése és a jövedelmek csökkenése együttes hatásaként a lakossági energiaköltségek (csökkenõ fogyasztás mellett) drámai mértékben megnõttek. A jelenség társadalmi problémává vált, és ennek felismerése váltotta ki az Orbán-kormány részérõl azt a máig tartó intézkedés-sorozatot, ami rezsicsökkentés néven híresült el. Politikailag óriási húzás volt, hiszen a lakosság kvázi ajándékként éli meg a havi néhány száz forinttal alacsonyabb számlákat, meg sem hallva azokat a szakértõi hangokat, amelyek szerint azokban az országokban is bekövetkezett a 30 százalék körüli energiaár-csökkenés, ahol a politika nem „erõszakolta meg” a piacot.