A Nébih gyombiológiai mérnökszakértõje, Novák Róbert az MTI-nek elmondta, hogy az ernyõs virágzatúak családjába tartozó medvetalpnak három faja fordul elõ Magyarországon. A kisebb termetû, közönséges medvetalp elterjedt növény Magyarországon, és bár ez a faj is mérgezõ növény, megbetegedést ritkán okoz. Ugyanakkor a Felsõ-Tisza vidékén az 1980-as években megjelent a Sosnowsky-medvetalp, amely a kaukázusihoz nagyon hasonló, szintén veszélyes gyom.

A kaukázusi medvetalp, valamint a Sosnowsky-medvetalp azért veszélyes, mert nagy mennyiségben tartalmaz furanokumarinokat. Ezek a vegyületek már a növény megérintése esetén is sérülést okoznak, az adott területen erõsen fényérzékennyé válik a bõr. Ha az érintett bõrfelületet UV-sugárzás éri, a bõr kipirosodik, viszketni kezd, és 24-48 órán belül égési sérülésekre emlékeztetõ hólyagok jelennek meg rajta. Szembe kerülve átmeneti vagy akár végleges vakságot okozhat.

A szakértõ felhívta a figyelmet, hogy aki ezeket a tüneteket érzékeli magán, minél elõbb forduljon orvoshoz. Az idén belterületen, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gergelyiugornyán találtak Sosnowsky-medvetalpat, mintegy 200 négyzetméteren. Itt már mentesítették a területet a Nébih segítségével – jelezte a szakértõ.

Novák Róbert elmondta, hogy a kaukázusi medvetalpat a 19. században botanikus kertekben dísznövényként tartották, mivel dekoratív lágyszárú növény, amely akár 3-5 méteresre is megnõ. A gyorsan szaporodó inváziós faj azonban kivadult a kertekbõl, és fõleg árterületeken, az utak mentén jelent meg. Európa nyugati és északi részén a második világháború után fokozottan elterjedt, jelenleg fõként Nagy-Britanniában, Dániában, Svédországban és Németországban. Magyarországon a zirci arborétum környékén is észlelték.

Kárpátalján a Sosnowsky-medvetalp takarmánynövényként való hasznosításával próbálkoztak, ahol elvadult, és betelepült a Felsõ-Tisza vidékére is. Emiatt tavaly a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága növényvédelmi felügyelõi végeztek felderítést, és azt állapították meg, hogy csökkent a fertõzött terület nagysága – tette hozzá.

A szakértõ tájékoztatása szerint a kaukázusi medvetalp és a Sosnowsky-medvetalp a környezetétõl jól elkülöníthetõ, könnyen felismerhetõ növény, a hatalmas termete miatt. Egyedei sok nedvességet igényelnek, elsõsorban az árterületeket kedvelik, ahol a víz is terjeszti a magokat. Az állományok felszámolásához több év kell, mert a növény rendkívül gyorsan regenerálódik, ugyanakkor magjai 15 évig is életképesek a talajban. .

Novák Róbert hangsúlyozta: amennyiben a veszélyes medvetalp belterületen található, az önkormányzathoz kell fordulni a mentesítés elvégeztetése érdekében, külterület esetén pedig az illetékes kormányhivatal növény- és talajvédelmi igazgatóságához.