Az új szabály szerint az alacsony veszélyeztetettségû várandós nõknél lehetõség adódik, hogy a szakorvos helyett a szülésznõ végezze el a várandósgondozást, és a várandósokat az eddigiektõl eltérõen a háziorvos is elküldheti szûrõ- és laborvizsgálatokra. Azt, hogy egy nõ terhessége alacsony vagy magas kockázatúnak számít-e, a szülész-nõgyógyász szakorvos dönti el.

A szülésznõk önállóan végezhetik például a magzati szívmûködés vizsgálatát, a tapintásos vizsgálatokat, valamint a vizelet-, vérnyomás- és vércukorvizsgálatokat. Emellett az õ dolguk lesz a problémamentesnek gondolt terhességeknél felismerni, ha mégis veszélyeztetettségrõl vagy szövõdményrõl van szó.

Az alapellátásban a védõnõ koordinálja a kismama gondozását, közben tájékozódik a szociális körülményeirõl is, felkészíti a kisbaba érkezésére, segítséget nyújt a szoptatáshoz. A gyermek megszületése után a védõnõ adja ki az igazolást arról, hogy az anya részt vett a várandósgondozásban, ami a szociális ellátás igénybevételéhez szükséges.

A miniszteri rendelet szerint kikerül az eddigi kötelezõ vizsgálatok körébõl az AFP (alfa-fetoprotein) vizsgálata (az anyai vérszérum AFP-koncentrációja alapján következtetnek rendellenességekre terhesség 16-21. hete között). Ez a vizsgálat az 1970-es évektõl van jelen a magyar gyakorlatban, hatékonyságát azonban szakmai körökben sokan megkérdõjelezték, ezért július 1-jétõl már nem lesz kötelezõ.

Csordás Ágnes, a Magyar Védõnõk Egyesületének elnöke üdvözi a védõnõk és szülésznõk pozíciójának erõsödését. Az MTI-nek küldött hétfõi közleményében kiemeli: kutatások bizonyítják, hogy a kismama várandósság alatti életmódja, táplálkozása - amelyhez a védõnõk nagyon sok hasznos információt szolgáltathatnak - nagymértékben befolyásolja a születendõ gyermek egészségét.