Az államtitkár azt mondta: a jogi szakvizsgák technikai lebonyolítása részben olyan adminisztratív feladatokat jelent, amelyet nem tart indokoltnak, ebben a körben várhatóan még az év végén rendeleti szinten lesz változtatás. Hozzátette: a tárca kiemelt feladatként tekint az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó képzésekre és minõsítésekre, köztük a jogi felsõoktatásra és a jogi szakvizsgáztatásra. Ezzel összefüggésben arról beszélt: a jogi felsõoktatás elmúlt 25 éves eredményei alkalmat adnak arra, hogy a tapasztalatokból következtetéseket vonjanak le, ugyanakkor szerinte a jogi szakvizsgarendszert nem lehet önmagában vizsgálni, azt a jogi hivatásrendek igényeivel is össze kell vetni.

Patyi Gergely szerint a szakvizsgákkal kapcsolatos elképzeléseknél szükségesek a szakmapolitikai egyeztetések és indokolt a jogalkalmazók bevonása. Úgy fogalmazott: a jogi felsõoktatás, az egyetemek, az ügyvédi kamarák, a bíróságok és az ügyészség nélkül a jogi szakvizsgák reformján gondolkodni nem lehet. Hozzátette: a kormányzati ciklus közepére várható, hogy ha szükség van a szakvizsgákkal kapcsolatban tartalmi változtatásra, az ahhoz szükséges javaslatokat megtegyék.

Az államtitkár szükségesnek nevezte az igazságügyi szakértõk tevékenységének és mûködésének áttekintését is, ezt ugyancsak a ciklus elsõ felében tervezik. Az ezt feltáró munka már korábban megkezdõdött. Hozzátette: már most látszik, hogy a szakértõkkel összefüggésben is szükséges lehet jogalkotási feladat. Példaként említette annak vizsgálatát, hogy a szakértõk feladatjegyzéke a jelenlegi formájában megfelelõ-e. Mint mondta, számos jelzés érkezett már eddig is a tárcához azzal kapcsolatban, hogy a jegyzék változtatása szükséges, de az is felmerült, nem biztos, hogy minden egyes szakértõnél indokolt-e a jelenleg megkövetelt felsõfokú végzettség. Patyi Gergely az órásmestereket és a hangszerkészítõket említette példaként, akiknek a hozzáértése nem feltétlen attól függ, hogy van-e diplomájuk. A szakértõkkel összefüggésben Patyi Gergely elõrevetítette: késõ õszre, télre várhatóak az elsõ elemzések eredményei, amelyekbõl látható, hogy milyen feladatok lehet szükség.

Az államtitkárságáról - amelyet ebben a kormányzati ciklusban állítottak fel - azt mondta: feladata a bíróságokkal, az ügyészségekkel és a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatási szereplõkkel való kapcsolattartás. Közülük külön szólt a bíróságokról és az ügyészségekrõl, amelyek függetlenségét az alaptörvénynek megfelelõen tiszteletben tartja. Esetükben Patyi Gergely szerint új elem a velük való aktív kapcsolattartás, a tevékenységükkel kapcsolatos esetleges jogalkotási szükségszerûségek feltárása, illetve a joggyakorlat nyomon követése, a bírósági és ügyészségi statisztikák elemzése és értékelése. Megemlítette, hogy tervezik egy joggyakorlat és statisztikát elemzõ fõosztály felállítását. Úgy vélte, hatékony és szakmailag hasznos kapcsolatok kialakítására van szükség az Országos Bírói Tanáccsal és az Országos Bírósági Hivatallal, elsõsorban azért, hogy a minisztériumi kodifikáció irányát a gyakorlati igények alapozzák meg.

A kiemelt feladatok közé emelte a dialógus kialakítását az igazságszolgáltatási rendszer többi szereplõjével, ezek közé sorolva a szakmai kamarákat. Hangsúlyozta: a társadalomban komoly elvárás van az igazságszolgáltatás felé, hogy az emberek tisztességes eljáráshoz való joga megvalósulhasson, ezért ha szükséges, a minisztérium következetesen és alaposan gyakorolni fogja törvényességi felügyeleti jogosítványait. Külön szólt arról, hogy a jelenlegi Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalból kell kiválnia az Igazságügyi Hivatalnak, azért, hogy egységes szakmai elvek alapján hatékonyabban tudjon szolgáltatásokat nyújtani a joghoz csak segítséggel hozzáférõ embereknek. Ezek közé sorolta a pártfogó felügyelet, a jogi segítségnyújtás, az áldozatsegítés, a közvetítés és a kárpótlás intézményét.

Úgy vélte, fontos, hogy az igazságszolgáltatáshoz közvetett módon vagy részben kapcsolódó feladatok is megfelelõ iránymutatást és figyelmet kapjanak, mert - példaként említve a mediációt - azok hozzájárulhatnak a bíróságok leterheltségének csökkentéséhez. További feladatnak mondta a hivatalos fordítókra és tolmácsokra vonatkozó szabályok áttekintését, a bírósági eljárások elhúzódásának, továbbá a végrehajtói rendszer hatékonyságának vizsgálatát. Utóbbival kapcsolatban kifejtette: a jogkeresõk elemi érdeke, hogy a követeléseiket megfelelõ módon végre tudják hajtani, de az adósok helyzetét is figyelembe kell venni, mert a végrehajtás nem irányulhat a teljes ellehetetlenítésre.