A Nébih gyombiológiai mérnökszakértõje, Novák Róbert hétfõn elmondta, hogy az ernyõs virágzatúak családjába tartozó medvetalpnak három faja fordul elõ Magyarországon. A másik két fajnál jóval kisebb termetû, közönséges medvetalp elterjedt növény Magyarországon. Bár ez a faj is mérgezõ növény, megbetegedést ritkán okoz. Ugyanakkor a Felsõ-Tisza vidékén az 1980-as években megjelent a Sosnowsky-medvetalp, amely a kaukázusihoz nagyon hasonló, szintén veszélyes gyom.

Idén belterületen, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gergelyiugornyán találtak Sosnowsky-medvetalpat, mintegy 200 négyzetméteren. Itt már megtörtént a terület mentesítése a Nébih segítségével - jelezte a szakértõ. Novák Róbert elmondta, hogy a kaukázusi medvetalpat a 19. században botanikus kertekben dísznövényként tartották, mivel a lágyszárú növény akár 3-5 méteresre is megnõ. A gyorsan szaporodó inváziós faj azonban kivadult a kertekbõl, és fõleg árterületeken és utak mentén jelent meg. Európa nyugati és északi részén a második világháború után fokozott terjedését figyelték meg. Napjainkban legjobban Nagy-Britanniában, Dániában, Svédországban és Németországban terjed ez a növényfaj. Magyarországon a zirci arborétum környékén is észlelték.

A Sosnowsky-medvetalp takarmánynövényként való hasznosításával próbálkoztak Kárpátalján, ahol elvadult, és betelepült a Felsõ-Tisza vidékére is. Emiatt tavaly már a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei KH NTI növényvédelmi felügyelõi végeztek felderítést. Azt állapították meg, hogy csökkent a fertõzött terület nagysága - tette hozzá. A szakértõ tájékoztatása szerint a kaukázusi medvetalp és a Sosnowsky-medvetalp a környezetétõl jól elkülöníthetõ, könnyen felismerhetõ növény, a hatalmas termete miatt. Sok nedvességet igényelnek, elsõsorban az árterületeket kedvelik, ahol a víz is terjeszti a magokat. Az állományok felszámolásához több év kell, mert a növény rendkívül gyorsan regenerálódik, ugyanakkor magjai 15 évig is életképesek a talajban.

Novák Róbert hangsúlyozta: amennyiben a veszélyes medvetalp belterületen található, az önkormányzathoz kell fordulni a mentesítés elvégeztetése érdekében, külterület esetén pedig az illetékes kormányhivatal növény- és talajvédelmi igazgatóságához. A kaukázusi medvetalp, valamint a Sosnowsky-medvetalp azért veszélyes, mert nagy mennyiségben tartalmaz furanokumarinokat. Ezek a vegyületek már a növény megérintése esetén is sérülést okoznak, az adott területen erõsen fényérzékennyé válik a bõr. Ha az érintett bõrfelületet UV-sugárzás éri, a bõr kipirosodik, viszketni kezd, és 24–48 órán belül égési sérülésekre emlékeztetõ hólyagok jelennek meg rajta. Szembe kerülve átmeneti vagy akár végleges vakságot okozhat. A szakértõ felhívta a figyelmet, hogy aki ezeket a tüneteket érzékeli magán, minél elõbb forduljon orvoshoz.


A növény jellemzõi

A kaukázusi medvetalp (másképp óriás medvetalp) (Heracleum mantegazzianum) a zellerfélék családjába tartozik. A Kaukázus vidékén, illetve Közép-Ázsiában õshonos. Európába a 19. században telepítették be dísznövényként. Figyelemreméltó szaporodóképességének és igénytelenségének köszönhetõen gyorsan kiszabadult a kertekbõl, és mára szinte az egész kontinensen elterjedt. Hazánkat többé-kevésbé elkerülte, bár a Tisza egyes szakaszain, illetve Keszthely környékén már tömegesen elõfordul.

Általában 2–5 méter magasra nõ meg, ritkán a 7 métert is elérheti. A liláspiros foltokkal tarkított, vaskos szár és a levélnyél üreges. A szár átmérõje 3–10 cm. A levelek páratlanul szárnyaltak (összetettek). A levéllemez osztott (mély bemetszések vannak rajta). A levelek 1-2 méter szélesek. A medvetalpak évelõ növények. Késõ tavasztól nyár végéig virágzik, a sok kicsi, fehér virág csomókban helyezkedik el a 80 cm átmérõjû ernyõs virágzaton. A termése 1 cm hosszú, ovális alakú, lapos. A magvak õsszel érnek meg, egy növény több százezer termést hozhat. Erõsen invazív faj, az összes többi növényt kiszorítja az adott területrõl.

A kaukázusi medvetalp igazi túlélõmûvész: ha kivágják, azonnal újrahajt, és 4–6 hét alatt gyakorlatilag teljesen regenerálódik. Ezt mélyre nyúló karógyökerei teszik lehetõvé. A szabadon megvásárolható gyomirtók csak a hajtásokat pusztítják el, a gyökerek ellen hatástalanok. A gyökerek kiásásán kívül hatásos a bennük tárolt tápanyagkészlet rendszeres vágással történõ kimerítése. Ha a gyökér fölé egy nagy, nehéz kõlapot helyezünk, az két éven belül elpusztul. A magvak azonban hét (de egyes források szerint akár 15) évig is csíraképesek maradnak, ezért a területet még sokáig rendszeresen ellenõrizni kell. A növény közelében csak teljesen zárt ruházatban és védõszemüvegben szabad dolgozni! Németország évente majdnem 13 millió eurót költ a veszélyes jövevény kordában tartására.

A kaukázusi medvetalp nagyon hasonlít az Európában honos, kisebb termetû, és jóval kevésbé veszélyes közönséges medvetalpra. Az angyalgyökértõl és a podagrafûtõl azonban azok elkülönülõ levelei alapján könnyû megkülönböztetni. Ahol elterjedt, ott gyakran elõfordul, hogy néhány jóindulatú laikus rohamot indít a betolakodó ellen, és ennek során szinte minden ernyõs virágzatú növényt lekaszabolnak.