A tudóscsoport szerint azoknál a bélrákban szenvedõ pácienseknél, akiknek a vérében a legmagasabb volt a D-vitamin-szint, feleakkora volt a halálozás kockázata, mint a legalacsonyabb D-vitamin-szinttel rendelkezõknél.

Az edinburghi kutatók tanulmánya az elsõ, amely a természetes úton, a napozással, illetve a táplálkozással a szervezetbe kerülõ D-vitamin-szint hatását vizsgálta a bélrákos emberek túlélési esélyeivel kapcsolatban - közölte szerdán az egyetem.

A kutatók közel 1600, bélrákmûtéten átesett páciens vérmintáit vizsgálták meg. A D-vitamin áldásos hatását leginkább a betegség második fázisában szenvedõ pácienseknél tapasztalták, akiknek daganata nagy volt ugyan, de a rákos sejtek még nem terjedtek szét a szervezetben.

A vizsgálat szerint a legnagyobb D-vitamin-szintû betegek háromnegyede az operációt követõ ötödik év végén még életben volt, míg akiknek a vérében a legalacsonyabb D-vitamin szintet mérték, azoknak kevesebb, mint kétharmada érte meg ezt az idõt.

Az eredmények azt mutatják, hogy a D-vitamin kapcsolatba hozható a rák túlélési esélyeinek javulásával, bár a kettõ közötti összefüggés természete egyelõre nem tisztázott.

A kutatók hangoztatták, hogy miközben eredményeik ígéretesek, egy megfigyeléses vizsgálatból szûrték le õket. További alaposan elõkészített, véletlenszerû klinikai kísérletekre van szükség annak megerõsítésére, hogy a D-vitamin-pótlás hasznos-e a bélrákos páciensek túlélési esélyeinek javításában.

A tanulmány a Journal of Clinical Oncology címû tudományos folyóiratban jelent meg.