Csontleletek alapján már jó ideje tudnak a tudósok egy hatalmas sas létezéséről, de viselkedésükről és táplálkozási szokásaikról eddig nem volt információjuk. Eddig azt gondolták, hogy ezek a madarak dögevők voltak, de a tudósok ma már hisznek a maori történeteknek, és valóban egy vadászó, húsevő sasról lehet szó.
A sas repülésre képtelen madarakat és gyermekeket ragadhatott el.

Az új-zélandi Canterbury Múzeum kutatója, Paul Scofield és egy walesi egyetem tudósa, Ken Ashwell közösen készítették el a madár koponyarajzát a rendelkezésre álló töredékekből. Az eredmény megdöbbentő hasonlóságot mutatott a maori legendákban leírt madárral, így valószinűsíthető, hogy ez AZ a sas, aki képes volt gyermekeket is elragadni.

A madár a nagyságát a pleisztocén idejére (Kr. e. 1.8 millió- 700.000 év) érhette el. A teste a korszak végére óriásira nőhetett, ezzel együtt az agya (a kutatók szerint) egy cseppet sem nőtt. Az első (igazi) őslakosai a szigetnek 750 évvel ezelőtt jelentek meg, azelőtt Új-Zélandot leginkább az imént tárgyalt sas és a moa nevű szárazföldi madár "népesítették be".