Amikor egy focista két kezét a válla fölé emelve, kihomorított mellkassal valósággal a levegõben úszva esik, akkor csak megjátssza, hogy felrúgták, állapította meg egy brit pszichológus szerdán közzétett tanulmánya.

Paul Morris az érzelmek, szándékok kifejezésének tanulmányozására szakosodik. Négy olyan árulkodó jelet gyûjtött össze, amely megbízhatóan árulkodik a megjátszásról.
1- Ha a játékos olyan helyen tapogatja a testét, ahol nem is érte ütés.
2- Ha a sportoló a földet érés után még egyet gurul is.
3- Ha a focista az ütközés és az esés között teljesen kontrollált lépéseket tesz.
4 - Ha a "felrúgott" játékos mindkét karját válla fölé emelve, nyitott tenyérrel, kihomorított mellkassal, térdben hajlított lábbal "esik".

Morris szerint ez a negyedik a leggyakoribb, és a legárulkodóbb jel, ugyanis biomechanikailag teljes lehetetlenség így esni. Természetes eséskor a test nem vesz fel ilyen különös helyzetet.
Normális eséskor a karok ösztönösen vagy lefelé lendülnek, hogy tompítsák az ütést, vagy oldalra, hogy segítsenek visszaszerezni az egyensúlyt.
Augusztusban Eduardo, az Arsenal csatára mutatott be egy klasszikus kihomorítós mûesést a Celtic elleni meccsen. A bíró megtévesztésért két bajnoki ligás meccsrõl eltiltották, de az UEFA hétfõn megsemmisítette a büntetést, mondván, hogy nem volt kielégítõn bebizonyítva a bíró megtévesztése.
A pszichológus tanulmánya a Journal of Nonverbal Behaviour címû szaklapban jelent meg.