Még az utcán is érezni a füstszagot hétfõ délelõtt, pedig szombat délután volt tûz Sáp egyik szélsõ utcáján lévõ épületben. Ajtó, ablak sehol, így a kíváncsi tekintetet semmi sem akadályozza, hogy bekukkantson a házba. A kerti csapnál ajtót súrol egy férfi, asszonyok hordják ki a lehántott vakolatot, bent sepregetnek és meszelnek, férfiak vizslatják szakértõ tekintettel azt, amit a tûz hagyott a helyiségekben.
Kigyulladt a lyukban a rongy

– Farkas Elemér vagyok, én lakom itt a feleségemmel és a hat gyerekkel – nyújtja kérges tenyerét a házigazda, majd szól az asszonyoknak, hogy most vigyázzanak a seprûvel, meszelõnyéllel, mert közlekedünk a folyosón és a szobákban. – Ebédet fõztünk és kifogyott a gáz. Az étel félfövésben, a gyerekek éhesek, pénz nincs palackcserére, gondoltuk, begyújtunk a kistûzhelyben. Tél óta nem használtuk, meg is feledkeztem róla, hogy a szoba felõli kéménylyukat ronggyal tömtem be. Ez gyulladt meg és esett rá a szekrényre, a mennyezet, a padlás nádszövete pedig pillanatok alatt lángra kapott. Csak akkor vettük észre, amikor már megvolt a baj. A szoba és a folyosó kiégett. Jöttek ugyan a tûzoltók, és hamar eloltották a tüzet, de elárasztották vízzel a lakást. Mindenünk tönkrement, se bútor, se ruha, se élelem, még az sincs, ahová az ennivalót betegyük.
Küldte a polgármester

Közben halad a helyreállítás, egyik oldalon az üszkös vakolatot hántják, a másik oldalon már meszelik a falat. A férfiak a lyukas mennyezeten és tetõn keresztül kémlelik az eget, és hangosan összegeznek: a polgármester küldött hétfõ reggel segítséget, õk dolgoznak most itt; aztán ha más nem lesz, a segélyükbõl összeadják a ház tetõzete kijavításához szükséges gerendákra, gipszkartonra és a további meszeléshez a mészre a pénzt, és talán egy hét múlva vissza lehet költözni.

Persze Farkas Elemér is kiveszi részét a munkából. Ám közben gondolatai a szombat délutánon ragadtak. – Nagy tanulópénz ez nekem! Miért is nem néztem meg, hogy eltömtem a ronggyal a kéménylyuk szoba felõli részét? Tudom, meg kellett volna nézni! De a gyerekek éhesek voltak, az ebéd félig kész, pénzem nem volt gázpalackra, ezért siettem…