A gyenge akác után a repcét is elfújta a szél, így a napraforgót várták a méhészek, amely végül kihúzta õket a csávából. Átlagosan gyenge évet könyvelhetnek el, de úgy, hogy kiugróan jó és rossz méztermés is elõfordult. Az atka elleni harc jól sikerült, bizakodva mennek a télnek – nyilatkoztak a gazdák.

Vannak viszont más gondok is: a méhlegelõk túlterheltek, mert igen népszerû szakma a méhészet. Másrészt az akác-repce-napraforgó “szentháromságon” kívül alig maradtak virágzó növények; nincsenek fûzfélék, mogyorófélék és kökény sem.
Mégsem szakma?

Szakma ez, de mégsem, hiszen úgy, ahogyan kutyatartó is bárki lehet, méhésszé is válhat, aki akar; bár van tanfolyam, nem kötelezõ elvégezni annak, aki méztermelésbe fog. Az idõsebb méhészek elárulják, õk is zokon vették volna, ha annak idején vizsgához kötik ezt a tevékenységet, viszont félnek is a tapasztalatlanoktól.

- Örvendetes a fiatal gazdákat indító pályázati támogatás, viszont olyannyira leterheltek a hazai méhlegelõk, hogy nem bírnak el több méhészt. Világviszonylatban is az elsõk között vagyunk méhsûrûségben, s mivel az ágazat az Európai Unió és a kormány támogatását bírja, ez generálja az új belépõket – fogalmazott Király László, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) megyei szervezetének elnöke. – Rendkívüli gondot jelent, hogy a területeket nem tudjuk megosztani, lépni kellene, mégpedig új területek irányába. Véleményem szerint a kormány kötelezhetné az egy bizonyos földterület fölött gazdálkodókat, hogy a méhészek számára méhlegelõt vessenek. Magnak meghagyott lucerna, tisztesfû, somkóró, lóhere, fehérhere, facélia ültetvényekre lenne szükségünk – emelte ki.

A méhsûrûség elviselhetetlenné válása a méhegészségügyben is tetten érhetõ. A profik számára akár katasztrófát is okozhat egy tudatlan gazda megjelenése, hiszen a kardalészában hagyott méhcsaládok lefertõzik a többi méhet. Király László elmondta, a támogatások igényléséhez OMME-igazolás szükséges (ez komplex regisztrációhoz kötött), viszont megoldás lehetne, ha ezt tanfolyam elvégzéséhez is kötnék.
“Sokan vagyunk”

Örömteli változásnak látja a fiatalok jelenlétét az ágazatban Csiha Imre, a Püspökladány és Vidéke Méhészek Egyesülete vezetõje, hiszen elöregedett a méhésztársadalom. Sokan vannak egy helyen, és õ is úgy véli, a nem kellõen képzettek akár egyetlen méhcsaláddal is veszéllyel vannak a többiekre.

- E problémát sok esetben megoldja a biológia, hiszen megannyi fiatal tönkremegy a vállalkozásban. Viszont elé kellene menni a problémának, hogy legyen esélyük szakszerûen munkálkodni, a képzésüket hatékonnyá kellene tenni. Mert a kezdõ azt látja, hogy elsülhet jól is a dolog, de nem érzi a szakszerûtlenség hátrányát – mondta. Õ is problémásnak látja, hogy a termelõk sokszor “egymásba érnek”, mert amikor vándoroltatják a kaptárokat, a híresen jó akácosokat keresik. A beporzás hatékonyságát is rontja, ha valahol ilyen folt alakul ki.

A méhészek többféle megoldásban is gondolkodnak, mert bevallják, talán ma, amikor már jól tudják, milyen tudást feltételez, már nem is mernék elkezdeni a szakmát biztos alapok nélkül. Ezért javasolják, hogy tanfolyamhoz, valamint tapasztalt méhészhez való kapcsolódáshoz kössék a támogatások felvételét.