A hajdúhadházi polgármesternek idén is az a problémája a szociális tûzifa-programmal, hogy miért csak az ötezer fõs lélekszám alatti településeken jár a rászorulóknak ingyen fa és szén. A 13 ezer lelket számláló kisvárosban például rengeteg olyan szegény ember él, akiknek ugyan járni járna, csak éppen nem jut(hat). A költségvetésbõl erre nem telik és a helyiadó-bevétel sem egy akkora összeg, amibõl a kisváros maga finanszírozhatná a szociális tûzifa-programot.

A Napló által felkeresett ötezer fõ alatti hajdú-bihari települések mindegyike igényelte a nekik maximálisan járó szociális tûzifát, igaz, szenet egyikük sem kért. Ahogy a polgármesterek fogalmaztak: annyian nem fûtenek ma már szénnel, hogy megérné kínlódni vele. A tûzifa azonban úgy kell az embereknek, mint egy falat kenyér, hiszen a halmozottan hátrányos aprófalvakban a családok szinte mindegyike rászorulónak tekinthetõ. Ebben a körben az idei évtõl könnyítés, hogy az önkormányzatoktól a program nem kíván önerõt, a szociális tüzelõ fuvarozása azonban a település büdzséjét terheli.