Az illinois-i Northwestern Egyetem és az Illinois-i Egyetem kutatói kifejlesztette tapasz körülbelül akkora, mint egy sebtapasz. Mûanyagból, és több ezer apró folyadékkristályból áll, amelyek hasonlítanak a számítógépek és okostelefonok kijelzõjében használtakhoz. A tapasz olyan rugalmas, hogy szinte második bõrként simul a testre.

A készüléket úgy tervezték, hogy érzékelje az alant lévõ bõr hõmérsékletét, a folyadékkristályok ennek megfelelõen váltanak színt. Olyan sok kristályt – mintegy 3600-at – tartalmaz, hogy valójában teljes hõtérképet kaphatunk a bõr alatti „világról”. John A. Rogers, a kutatás egyik szakembere szerint az elv hasonlít ahhoz, amit a hangulatgyûrûknél használnak, de ez a készülék eléggé kifinomult ahhoz, hogy nagyon is valós problémákat diagnosztizáljon.

Nagy pontossággal állapítja meg a bõr hõmérsékletét, ami nagyon fontos, mivel a bõrhõmérséklet tükrözi a belsõ folyamatokat. Emellett használható formában közli az adatokat, jelen esetben a színek nyelvén. Rogers szerint egy olyan hõmérséklet-érzékelõ készülék, amely rátapasztható az egyén bõrére, és olyannyira kényelmes, hogy meg is feledkezhet róla, nagy segítség lenne az orvosoknak.


A készülék például feltárhat olyan problémákat, mint elégtelen vérkeringés a végtagokban, ami a cukorbetegség tünete, vagy a szívbetegség korai jele lehet. Ezenkívül a szenzor alatt közvetlenül elhelyezkedõ bõr és szövet bizonyos típusú sérüléseit is észlelni tudja, mivel a sérüléshez közeli szövet általában felmelegszik, ami kialakulófélben lévõ gyulladás vagy fertõzés jele. A szenzor ezenfelül arról is tájékoztathat, mennyire hidratált a bõr.

A teszteléshez egy apró antennával és egy hõkibocsátó szegmenssel látták el a szenzort. Amikor jeleztek az antennának, hogy kapcsolja be a fûtõszegmenset, kiderült, hogy mérni tudják a hõ diffúzióját a bõrön és szöveten keresztül. Elképzelhetõnek tartják, hogy egyéb szenzorokkal is felszereljék a készüléket. Többek között egy ultraibolya szenzor a nedvességérzékelõvel kombinálva riaszthatja a tapasz viselõjét, ha leégés veszélye áll fenn, például ha magas az UV-szint, a bõr kiszárad és felforrósodik. Mivel pedig a készülék lehetõvé teszi a levegõ áramlását, a szenzor alatt lévõ bõr „lélegezni” tud, így nem jelentkeznek olyan kellemetlen tünetek, mint egy sebtapasz viselésekor.

A szenzor olyan apró, hogy akkumulátorra sincs szüksége. Vezeték nélküli, rugalmas táprendszer van hátsó felén, amely félreesõ forrásból is fel tudja tölteni magát elektromágneses hullámok révén. Rogers szerint a készülék ára relatíve alacsony lehet, mivel semmiféle egzotikus anyag vagy alkatrész nincsen benne. A kutatók már a technológia kereskedelmi forgalomba hozatalán dolgoznak egy massachusettsi céggel. A kutatásról a Nature Communications folyóirat számolt be.