A felperes pénzügyi intézmény szerint az elsõfokú, elutasító ítélet hiányos és ellentmondásos, így fellebbezett az ellen és azt kérte, helyezzék hatályon kívül az elsõfokú ítéletet és másodfokú tárgyalás keretében állapítsák meg, hogy az általa alkalmazott szerzõdési feltételek tisztességesek. A fellebbezés szóbeli kiegészítésében a felperes jogi képviselõje kiemelte: a szerzõdések megkötésekor a felek megállapodtak abban, hogy bizonyos változás esetén milyen mértékben változik a kamat.

Az alperes magyar állam a kiegészítésre reagálva idézte a szerzõdéses kikötések egyik pontját, majd rámutatott: ebben semmilyen megállapodás nem található, nem tér ki milyen esetekben és milyen mértékben változhat a fizetendõ kamat összege, így túlzó azt állítani, hogy kölcsönös megállapodás volt a szerzõdést aláíró felek között.

A felperes mindezek mellett elõadta: a hétfõn kihirdetett 2014. évi XL. törvény módosította a jelen per alapjául szolgáló törvényt, amely kimondja, hogy a 2010. november 26-a után született, a lakáscélú hitel- és kölcsönszerzõdések egyoldalú szerzõdésmódosítást lehetõvé tévõ feltételeinél nem áll a tisztességtelenség vélelme.

Az alperes ismét eltúlzottnak és spekulatívnak nevezte ezt a kijelentést és felhívta a figyelmet, hogy az elszámolási törvény még nem lépett hatályba és nem érinti jelen per tárgyát. A bank jogi képviselõje ezt követõen megjegyezte: mindenképpen rögzíteni kell, hogy az újonnan kihirdetett törvényben a jogalkotó azonos tényállás mellett más jogkövetkezményt állít.