A Fõvárosi Törvényszék elsõ fokon elutasította a felperes bank keresetét, amely ellen fellebbezett. A fellebbezésben újra kérte, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz.

Az ítélõtábla a hétfõi tárgyaláson nem hozott végzést errõl a kérelemrõl.

A bíróság az elsõfokú ítéletet ismertetésében kifejtette, nem voltak átláthatók a bank számára egyoldalú szerzõdésmódosítására lehetõséget adó feltételek.

Ezért az ügyfél nem tudhatta, hogy milyen tehernövekedéssel kell számolnia.

A bank többször szubjektíven határozhatta meg az ügyfélre háruló törlesztõ részlet emelkedését.

Az ítélõtábla a felperes fellebbezésrõl közölte, a bank az ügyben elsõ fokon eljárt Fõvárosi Törvényszék elutasító ítéletének kiegészítését, illetve hatályon kívül helyezését kérte.

Az elsõ fokú bíróság ugyanis nem vizsgálta meg az általános szerzõdési feltételek valamennyi, a bank általi egyoldalú szerzõdésmódosítást lehetõvé tevõ feltételt.

A bank jogi képviselõje kérte, hogy a bíróság állapítson meg részleges érvénytelenséget a feltételekkel kapcsolatban.

Kifejtette azt is, hogy a hitelt felvevõ fogyasztó láthatta elõre a törlesztõ részletek emelkedését, és – szemben az elsõ fokú ítéletben megállapítottal – a kamat, a költségek és a díjak alá mehettek a szerzõdéskötéskori mértéknek.

Kifogásolta azt is, hogy az ítélõtábla az alperes magyar állam jogi képviselõjének az álláspontját maradéktalanul átvette, míg a felperes bank érvelésébõl csak részleteket idézett az ítéletében.

Az alperes állam a fellebbezéshez benyújtott ellenkérelmében szintén kitért az egyoldalú szerzõdésmódosítási feltételek részleges érvénytelenségére.

Véleménye szerint maguk a feltételek nem lehetnek részlegesen érvénytelenek, viszont a hitelszerzõdés részlegesen érvénytelen lesz akkor, ha az elõbbi feltételek tisztességtelenek voltak.

Az ellenkérelem kitért arra is, hogy a 2008-as válság negatívan hatott a bankra, de ezt a hatást – a szerzõdések szerint – átháríthatta a hitelfelvevõkre.

Kifogásolta az alperes állam azt is, hogy a bank az árazási elveket üzleti titokká minõsítette.

Ezt követõen szóban egészítette ki a fellebbezést a felperes bank képviselõje, aki úgy vélte, hogy az állam magát a banki egyoldalú szerzõdésmódosítás lehetõségét vonja kétségbe.

Kitért több jogszabályi ütközésre is, így például arra, hogy a korábbi törvény lehetõséget adott a banknak arra, hogy a saját deviza középárfolyamán számítsa át a forintot devizára, míg a per alapját adó idei törvény csak az Magyar Nemzeti Bank középárfolyamát ismeri el átszámítási árfolyamnak.

Az alperes állam jogi képviselõje példát hozott arra, hogy milyen a nyilvános és korrekt szerzõdésmódosítási feltétel: amennyiben egy feltétel módosulása 100 egységgel emeli meg az ügyfél terhét, de egy másik feltétel változása 50 egységgel csökkenti azt, akkor a bank csak 50 egység emelést hajthat végre.