1. A körte (Pyrus communis) a rózsafélék családjába tartozik. Egykor a legkeresettebb mérsékelt égövi gyümölcs volt, termesztésének színvonala minõsítette az adott ország gyümölcstermesztését. A 19. századtól azonban elkezdett visszaszorulni, s konkurense, az alma lett a piacvezetõ. A körte neve ótörök eredetû.

2. A nemes körte õse az egész Európában elterjedt vadkörte, más néven vackor. A körtét vadkörte- vagy birsalanyra oltják. A nyári fajták már júniusban teremnek. A gazdaságilag jelentõs, õszi érésû fajták három–öt hónapig tárolhatók, míg a téli fajtáknak márciusban fel kell venniük a versenyt a piacon a déli féltekérõl érkezõ, friss importtal. A Világ Alma és Körte Szövetségének (World Apple and Pear Association) adatai szerint az alma és a körte a legtöbbet fogyasztott gyümölcs az Európai Unióban. Fasorokban itthon is megtalálhatók a kínai vagy Callery-körte bizonyos fajtái. Az igen dekoratív díszfák tavasszal tömegesen nyíló, hófehér virágaikkal, míg õsszel bíborvöröses leveleikkel tûnnek ki.

3. 2013-ban hazánkban 24 ezer tonna körte termett a KSH adatai szerint, ez a mennyiség magában foglalja a friss, fogyasztásra, illetve a körtebor vagy gyümölcslé elõállítására betakarított körtét is. Sokáig a vilmoskörte volt a legnépszerûbb körtefaj, míg az utóbbi években a sokkal jobban tárolható Bosc kobak körtefaj – ismertebb nevén Alexander – került az elsõ helyre. A vilmoskörte mellett még a Packhams Triumph fajta is jókora területi részesedésû. A hazai piacon a belföldi körte mellett fõként olasz és a földrajzi adottságok miatt fél évvel késõbb érõ argentin, illetve chilei körte van jelen.


4. A körte az egyik legnehezebben termeszthetõ gyümölcs, s a fogyasztóhoz való eljuttatása nagy odafigyelést igényel. Szüretelésének az ideje kihat a gyümölcs utóérésére, beltartalmi értékére, tárolhatóságára és fogyasztási értékére. Míg a nyári fajtáknál inkább a megkésett szüret okoz gondot, addig ha a tartós tárolásra szánt körtét túl hamar szedik le, akkor elmarad a tárolást követõ utóérés. Az utóérlelés nagyban befolyásolja a gyümölcs cukor- és savtartalmát, illatát, aromáját és C-vitamin-tartalmát. Az utóérés idõtartamát elsõsorban a körte pektinbomlási sebessége, vagyis a gyümölcshús puhulása határozza meg.

5. A körte 100 grammjának energiatartalma 52 kcal, s 0,4 g fehérje, 0,3 g zsír, 12 g szénhidrát és 6,2 g élelmi rost van benne. Vitaminok közül C-, B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B7-, B9-, A- és E-vitamint, míg az ásványi anyagok közül foszfort, kalciumot, káliumot, magnéziumot, nátriumot, cinket, kobaltot, krómot, mangánt, nikkelt, rezet, szelént és vasat tartalmaz. Közismert a rostban gazdag táplálkozás elõnye, márpedig a körte kitûnõ rostforrás. A felnõttek számára ajánlott, napi minimum 25 gramm rostfelvétel nagy hányada (44 százalék) fedezhetõ egyetlen, közepes méretû körte (178 g) elfogyasztásával. Aki allergiás a nyírfa vagy az éger pollenjére, annál a körte evésekor keresztreakció léphet fel. A körte glikémiás indexe kicsi, fajtától függõen mutat némi eltérést: a vilmoskörte glikémiás indexe 41, míg a tengerentúlon népszerû Winter Nelis fajtáé 34.

6. A táplálékallergia kimutatásához használt, keresõ étrendek csupán néhány nyersanyagot engedélyeznek, s a konyhatechnológia is limitált, azonban a szakember felügyelete mellett alkalmazott diagnosztikus étrendben (szûk keresõ étrend, oligoantigén diéta, kevés táplálékot engedélyezõ étrend) a körte fogyasztása megengedett.


7. Az ázsiai körtét nevezik még almakörtének vagy nashinak is, amely japánul körtét jelent. Az ázsiai fajták más körtefajokhoz tartoznak, így beltartalmi értékük is eltérõ: az amerikai mezõgazdasági minisztérium (USDA, United States Department of Agriculture) adatai alapján 100 gramm energiatartalma 42 kcal, és 0,5 g fehérje, 0,23 g zsír, 10,65 g szénhidrát és 3,6 g rost van benne. Az ázsiai körte frissítõ keveréke az almának és a körtének. Az alma alakú gyümölcs fajtától függõen bronzos, halványzöld vagy sárga, érdes tapintású, s a roppanó, lédús és illatos gyümölcshús fehér vagy krémszínû. Hazánkban is termeszthetõ.

8. A nyersen fanyar ízû birs rendszertanilag se nem körte, se nem alma, viszont a termés alakja szerint csoportosítják, így ha a termés körte alakú, akkor birskörtének, ha pedig alma alakú, akkor birsalmának nevezik. A termés alakját többek között a kifejlett magvak száma befolyásolja, így elõfordul, hogy ugyanazon a fán az egyik évben birsalma, míg a másik évben birskörte terem.

9. A Magyar Elhízástudományi Társaság logójában egy alma és egy körte látható, utalva az elhízás két, alapvetõ típusára a zsírlerakódás helyétõl függõen.

10. A zamatos, bõ levû, sárga vilmoskörte, vagy az ízletes, rozsdabarna Bosc kobak egymagában is tökéletes desszert, de a leghíresebb, körtés édesség Escoffier alkotása, a Szép Heléna módra készült körte. A hagyományos konzerv-, cukrász- és szeszipari feldolgozáson túl a körte lehet sajttálak része, saláták összetevõje, húsok mellett köret, s az érettebb példányok felhasználhatók gyümölcsitalokhoz vagy leveshez. Az alkoholos italok terén megemlítendõ a körtés cider és a földrajzi oltalom alatt álló göcseji körtepálinka.