A Berettyóújfalu és Nagykereki közötti 32 kilométeres szakaszon nyolc régész, tizenegy technikus és ötven segédmunkás dolgozott 115 szondával – mondta el Dani János régészeti tárvezetõ, koordinátor.

Az ásatások során elõkerült leletekbõl – több száz kerámiaedénybõl, agyagszobrocskából – a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy Kr. e. 1700 körül földmûveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak a Berettyó mentén élõk.

Érdekességként említette, hogy a gáborjáni határban egy zsugorított csontvázat is találtak, amely Kr. e. 4000 körülrõl származhat.

Szolnoki László régész elmondta, hogy Váncsod és Gáborján térségében a 2-3. századból római császárkori szarmata települések nyomait is megtalálták.

Hencida és Bojt térségében agyaggödröket és temetkezési helyeket tártak fel a Kr. e. 6000-5400 közötti idõszakból. Mint D. Szabó László régész elmondta, az itt élõk gyakran házaikban temették el az elhunytakat, zsugorított pózban kelet felé fordítva õket, arcukat vörösre festve.

Feltártak a régészek egy szkíta urnasírt is, amely Kr. e. 700-450-bõl való lehet. A lelet annál is inkább értékes, mivel a szkítákról vannak az elsõ írásos emlékek – hangzott el.

A magyar-román államhatár mentén feltárták annak az 1700 éves Csörsz-ároknak a nyomait is, amely egykor a terület védelmi rendszere lehetett. Az pedig külön érdekesség, hogy a hármas struktúrájú árokrendszer egybe esik a mai magyar-román határral – hangsúlyozta Dani János.