Talán Te is felfigyeltél már arra, hogy ha kell, ha nem, túl sok mindent „spájzolunk”. Félelembõl, megszokásból vagy ki tudja milyen indíttatásból, de már-már szenvedélyünkké vált a gyûjtögetés. Ragaszkodunk a könyveinkhez, a növényeinkhez, a dísztárgyainkhoz, a gyûjteményeinkhez, mintha ezzel is bizonyítani szeretnénk magunknak valamit. Valami olyat, amit lelkünkben nem tudunk megteremteni. Pedig a tárgyak nem értékmérõk.

Ha megnézzük egy régi parasztház belsõ fotóját, szinte elámulunk, annyira egyszerû. Bútor, ágy, asztal, kemence, a falon a dísztányérok és az áldást adó falvédõ. Talán a téka nevû faliszekrény kapott kiemelt szerepet a „gyûjteményeknek”, hiszen abban tartották a család értékes apróságait, fontosabb iratokat és a keresztleveleket, templomi énekeskönyvet, de itt volt a gyógyszer és a pálinkás butella is.

Dekorációt maximum az ágyakon lévõ párnák és az ágy fölött lévõ kereszt és a szentképek jelentettek. Még a falitükör is leginkább az ablakba került. Az egyszerûség és a gyér dekoráció dacára is ízlésesen tudták berendezni az otthonunkat. Gondoljunk csak a parádésan felcsipkézett és feldíszített ágyra és a cifra párnákra.
Ma már ez nehezebben megy, mert rengeteg „dekorációnk” van. És ha már megvan, egyszerûen késztetést érzünk arra, hogy kitegyük, kiagassuk mindet. Pedig hiába ízlésesek otthonunk falai, a bútorok, a lámpák, ha a túlzásba vitt dekorálással, díszítéssel agyonütjük házunk karakterét.

Mi segíthet a díszítésnél?

Elõször is gondoljunk bele, hogy a tárgyak csak akkor válhatnak otthonunk díszeivé, ha azokat valóban szeretjük, ha õszintén tetszenek, ha érzelmileg kötõdünk hozzájuk. Ne zsúfoljuk tele szobáinkat, éljünk a régi öregek bölcsességével, miszerint a kevesebb néha több.

- A túl szabályos sorba rendezett tárgyakkal szemben a helyükrõl kimozdított (de nem össze-vissza halmozott) tárgyak vidámabb hatást keltenek.

- Figyeljünk a kontrasztokra. Egy régi tárgyat egy modern szobába csak körültekintéssel helyezzünk el, és ennek az ellenkezõjére is figyeljünk. Nem illik egy játékos díszítés egy komoly, merev bútorzat között.

- Milyen rossz szokás, hogy általában a szép, értékes tárgyakat gyakran a szekrényben elzárva tartjuk, ahelyett, hogy használnánk, hiszen ez által lesznek szépek és válnak értékké. A másik véglet a múzeummá alakított ház, ahol zsúfolásig hevernek az antik tárgyak. Találjuk meg a mértéket.

- Emlékek. Az emlékeknek helye kell, hogy legyen otthonunkban! Régi emléktárgyak, órák, fotók, tengeri kavicsok, száraz virágok mind díszei lehetnek a lakásnak, csak találjunk nekik méltó helyet. Persze nem árt, ha figyelünk az érzéseinkre is. Ha egy komódon, asztalon vagy falon lévõ emlék mindig rossz emlékeket idéz és rossz érzéseket kelt, akkor érdemes átgondolnunk, hogy van-e helye otthonunkban, illetve mielõbb rendezzük lelkünkben az okát a rossz érzésnek.

- Ha hosszabb ideig nem barátkozunk meg egy falon lévõ képpel, vagy a polcon lévõ dísztárggyal, akkor változtassunk. Bízzunk megérzéseinkben és merjünk változtatni!