Van-e alapja a tartós, 3-4 százalék körüli növekedésnek a magyar gazdaságban? Ha igen, akkor ezt mi alapozza meg, ha pedig nem, akkor az hová vezet? Errõl kérdeztük Bod Péter Ákos közgazdász professzort, a budapesti Corvinus Egyetem tanárát.
Mi nyomta feljebb?

A szakember szerint a gazdasági dinamika nem szándék és akarat kérdése: az ország tõkeállománya, a munkaerõ mennyisége és képzettsége, a technológiai szint valamint az intézményi rendszer minõsége (a hitelintézeti közvetítés, az adóképesség és adómorál, a jogrend kiszámíthatósága) alapvetõen meghatározza, hogy mire képes a gazdaság. A külsõ feltételeken is persze sok múlik, hiszen elõnytelen viszonyok közepette a meglevõ jövedelemtermelõ képességet nem lehet kihasználni, míg elõnyös külsõ viszonyok mellett viszonylag gyorsan bõvülhet a gazdaság.

– Láthattuk, hogy a 2008-as válság elõtt több éven át négy százalék körüli ütemben bõvült gazdaságunk. De már akkor is lehetett sejteni, és azóta nyilvánvaló, hogy az állam, az önkormányzatok és a családok gyors eladósodása a ténylegesen fenntartható szint fölé nyomta a gazdasági növekedés ütemét. A késõbbi években, amikor a hiányt és az adósság mértékét már nem lehetett fenntartani, vagy csökkent a magyar gazdaság növekedése, vagy csak szerény szintet ért el – emlékeztetett Bod Péter Ákos.
Szép adatnak számít

Ugyanakkor (mint mondta) az elmúlt néhány negyedévben a statisztika három százalék fölötti értékeket mutat ki; nálunk ez szép adatnak számít, így felébredt a remény, hogy ezt az ütemet tartani, sõt talán növelni lehetne. Ám a mértékadó hazai és nemzetközi intézmények elõrejelzései azt mutatják, hogy a sajátos okok miatt 2014-es dinamika nagy valószínûséggel nem lesz tartható; jövõre az ütem két százalék körüli szintre csökken, és 2016-re pedig a 2014-esnek a felére mérséklõdhet. Valójában ezzel a növekedési mérték visszatér arra, ami „benne van” a magyar gazdaságban: ami évi másfél százaléknyi dinamikát jelent.
Nem sorscsapás

„Ez az ütem nem sorscsapás, nem is olyasvalami, ami nem növekedhet (vagy csökkenhet) idõvel; arról van szó, hogy a hazai tõkeképzõdés és a külföldi tõkemozgások, a munkaerõ mértéke és a gazdaságpolitikai viszonyok közepette ilyennek becsülhetõ a természetes növekedési ütem. Ne feledjük, hogy a magyar beruházások szintje 2014-ben még jóval a 2008-as mérték alatt van, a munkaerõpiacon ugyan szebbek lettek az adatok, de a gazdasági migráció megjelent: a képzett és mozgékony munkavállalók egyre nagyobb hányada külföldön nem teremt értéket – fûzte tovább gondolatait az egyetemi tanár. – Ami a gazdaságpolitika kiszámíthatóságát, az állami intézmények hatásfokát, az adómorált, a jogbiztonságot, a korrupciómentes közéletet illeti, az olvasó megérzésére bízom, hogy milyennek minõsíti viszonyainkat. A külsõ környezet egészében véve ma nem tekinthetõ rossznak, de egy sor olyan geo-politikai és világgazdasági kockázatot látunk, amelyek lefele húzhatják a térség, és benne hazánk gazdasági dinamikáját – vetítette elõre.