Még nem forog, nem ül, nem jár a kicsi. Olyan, mintha nem értené, amit mondunk neki. Mindenre csak mutogat, szavakat nem használ. Nem játszik együtt a társaival, fél az idegenektõl. Nem olyan, mint a bátyja/nõvére volt. Más, mint a kortársai a játszótéren… Gyakori panaszok ezek, melyekkel elõször a nagymamához, szomszédasszonyhoz, játszótéri barátnõhöz, majd idõvel a védõnõhöz, háziorvoshoz fordulunk. És a válasz sokszor csak ennyi: „Nincs baj, csak kicsit lusta ez a gyerek” – mondja a szomszéd. „Te is késõbb kezdtél beszélni” – nyugtat meg a nagyi. „Majd kinövi” – teszi hozzá mindenki, nem ritkán a szakember is.
De tényleg kinövi?

– Gyermekneurológiai szakrendelésen dolgozva gyakran tapasztalom, hogy sok kisgyermeknél késve diagnosztizáljuk a fejlõdési zavarokat. Legyen szó akár a mozgásfejlõdés elmaradásáról, megkésett beszédfejlõdésrõl, vagy viselkedésbeli zavarokról. Országos felmérések is mutatják, hogy a fejlesztésre vagy más beavatkozásra szoruló gyermekek jelentõs részénél a segítség késik vagy teljesen el is marad. Ilyenkor nem ritka, hogy csak a beiskolázáskor derül ki a probléma; pedig ha „felgöngyölítjük” a panaszokat, kiderül, hogy a lassabb mozgásfejlõdés már csecsemõkorban, a beszédértési probléma kétévesen, az autisztikus jegyek pedig már kiscsoportban feltûntek a szülõnek, óvónõnek, védõnõnek vagy háziorvosnak. Ha akkor beavatkoztunk volna, jobb eredményekkel fejleszthettük volna a kicsit, mint közvetlenül az iskolába lépés elõtt vagy pláne utána – hívta fel a figyelmet prof. Fogarasi András gyermekneurológus, gyógypedagógus.

Sokszor nem fejlesztik idejében ezeket a gyermekeket. Az egyik kézenfekvõ magyarázat, hogy a korai fejlesztések drágák, kis településen élve nehezen vagy csak részlegesen érhetõk el. De találkozunk olyan gyermekekkel is, akiknél nem voltak elég jellemzõek a tünetek ahhoz, hogy a szakember idõben felfigyeljen rájuk, vagy a túlzsúfolt rendelõben házi gyermekorvosként, a szomszéd településen is helyettesítõ túlterhelt védõnõként nem sikerült idõben kiszûrni a kicsit. De olyan is elõfordul, hogy a szülõ halogatja a szakemberhez fordulást: az esetleges rossz hírtõl való szorongása miatt csak hónapokkal, esetleg évekkel a gyanú megszületése után szánja rá magát és kér segítséget.

Rajtuk szeretne segíteni a Koragyermekkori program. Célja, hogy segítse a csecsemõk és iskoláskor elõtti kisgyermekek jobb követését, a „problémás” gyermekek minél korábbi kiszûrését. A szakemberek 2014-15-ben kapnak kiscsoportos oktatást.
Kérdésekkel kiszûrhetõ

Nyugaton egyre nagyobb „divat”, hogy a kisgyermekkori fejlõdés nyomon követésébe, a fejlõdési zavarok kiszûrésébe vonjuk be a szülõt is. Azt a szülõt, aki tudását tekintve esetleg laikus, de a legtöbb idõt tölti együtt a gyermekkel, ezért hamarabb veszi észre, ha gond van. A programmal a szülõket is szeretnék képezni, internetes felületen vagy a védõnõn keresztül minél korszerûbb tudással felvértezni ezen a területen.

– Milyen kérdésekkel lehet szûrni a koragyermekkori fejlõdési zavarokat? Egyhónapos korban például a látásra, hallásra kérdezünk rá: erõs hangra összerezzen, erõs fényre hunyorog-e a csecsemõ? Egy hónappal késõbb a kommunikáció és a mozgásfejlõdés kerül elõtérbe: mosolyra mosollyal válaszol-e? Ha beszélünk hozzá, visszagõgicsél-e? Hason fekve megemeli-e és mindkét irányba elfordítja-e a fejét? Az életkorral párhuzamosan egyre összetettebb kérdések következnek, 3 éves korban például a lépcsõnjárás, a mondókák ismétlése, körrajzolás, érthetõ beszéd, nappali szobatisztaság, fantázia-játékok kialakulása szerepelnek az egyszerû kérdések között. Nehezebb dió a szociális viselkedési zavarok idõbeni kiszûrése, óvodáskorban erre irányulnak például a Tud együtt játszani más gyermekekkel? Szívesen hallgat mesét? Figyelembe veszi a másik ember érzéseit? kérdések – ismertette prof. Fogarasi András. Hozzátette: gyermekneurológiai osztályunkon nemrég feküdt egy kiscsecsemõ, akit 5 hónapos korában utalt be háziorvosa meglassult fejlõdés és furcsa viselkedés miatt. Nála az elvégzett vizsgálatokkal epilepsziát és az ehhez kapcsolódó súlyos figyelemzavart észleltünk. Feltérképezve kórtörténetét kiderült, hogy az elsõ tünetek már 2 hónaposan megjelentek, de annyira enyhe és nem típusos formában, hogy sem a szülõ, sem a gyermeket ellátó védõnõ és orvos nem aggódott emiatt. Az epilepsziás tünetek pedig enyhék voltak és pont nem jelentkeztek az orvosi rendelõben vagy a védõnõi tanácsadás során. Ugyanakkor, ha 2 hónapos korban a szülõ kitöltötte volna a kérdõívet, akkor a feltett kérdések fele már jelezte volna az elmaradást.

Tervünk, hogy jövõre bevezethessük a szülõi kérdõívet és az eljuthasson minden olyan édesanyához, aki szeretne részt venni saját gyermeke pontosabb megfigyelésében. És így a „Majd kinövi” válasz helyett egyre gyakrabban objektív képet kapjunk a kicsi fejlõdésérõl, és legalább a lehetõséget adjuk meg a minél korábbi fejlesztés elkezdéséhez – mondta a gyermekneurológus.