A relaxáció nem kizárólag izomlazítást jelent, hanem teljes idegi és lelki ellazítást is. Az idegfeszültség ugyanis izomfeszültséget provokál: öntudatlanul összeszorítjuk állkapcsunkat, ráncoljuk homlokunkat, felvonjuk szemöldökünket, és megfeszülhetnek nyak- és hátizmaink is. Ugyanezen az úton a belsõ szervek, a zsigerek simaizmai is megfeszülhetnek, görcsbe rándulhatnak.

Ahogy egy gondolat vagy egy érzés ideges izom-összehúzódást válthat ki, ugyanúgy az ellazulás visszahat érzéseinkre. Reflexes úton csökkenti a szimpatikus idegrendszer aktivitását: csökkenti a vérnyomást, lassítja, és egyenletesebbé teszi a szívmûködést.

A különféle relaxációs módszerek kiválóan alkalmasak a feszültség, a szorongás kóros köreinek áttörésére. Miközben az izmok ellazulnak, a feszültség, a mindennapi hajsza elszáll belõlünk. A relaxációs gyakorlatok során megtanuljuk kontrollálni szerveink mûködését. 5-10 perces tréning 2-3 órás alvásnak megfelelõ pihenést jelent. Ellenállóbbá teszi a szervezetet a fertõzésekkel, megfázásokkal szemben, s ha a betegség mégis bekövetkezik, elviselése könnyebb, gyorsul a gyógyulás. Lelkileg tompítja az érzelmi indulati reakciókat, távolságtartást, nagyobb rálátást biztosít a nehéz helyzetekre. A relaxáció tehát ellenállóbbá tesz mind a pszichés, mind a fizikai stressz-tényezõkkel szemben, ezért nagy jelentõsége van a pszichoszomatikus betegségek megelõzésében is.