Talán furcsa, de a sütõpor nem is olyan régóta áll a háziasszonyok rendelkezésére, hogy a reménytelenül sûrû tésztából is könnyedén levegõs piskótát varázsoljon. Elõször 1843-ban jelent meg a piacon, de az igazi áttörést a német gyógyszerész, August Oetker terméke érte el, amelynek 1891-ben indult a tömegtermelése, és 1903-ban szabadalmaztatta az Oetker-féle sütõport. A magyar sütõporok közül a legismertebb a húszas években piacra került Váncza-féle sütõpor volt. Váncza József miskolci gyógyszerész a saját termékének egy külön könyvecskét is szentelt, megannyi sütõporos süteményrecepttel. A sütõporral ellentétben annak fõ alkotóelemét, a szódabikarbónát már nagyon régóta ismeri és elõszeretettel használja az emberiség. Elõszeretettel használhatjuk takarításhoz is.

A nátrium-hidrogén-karbonát, vagyis az NaHCO3 elnevezésû kémiai vegyületet már az ókorban is ismerték. Igaz - a tészták állagának javítása helyett - fõleg a mumifikálásnál kifejtett jótékony hatása miatt kedvelték az ókori egyiptomiak. Emellett felismerték, hogy mosni, takarítani és az elhunyt fáraón kívül más egyebet tartósítani is nagyon alkalmas ez a hamuzsírból kinyert vegyület. A szódabikarbónát egyébként a mai napig használják a háztartásokban, remekül szagtalanít, és takarításhoz is igen jó, a környezettudatos háztartások kedvelt tisztítószere. Hatását az is példázza, hogy 1986-ban a 100 éves Szabadságszobort is szódabikarbóna segítségével pucolták meg.

A lúgos kémhatású vegyület azért vált a sûrû tészták megmentõjévé, mert egy kis savas kémhatás következtében - s a sütõben a tésztát ért hõ hatására - azonnal szén-dioxidot kezd el termelni, és az így létrejövõ légbuborékok azok, amelyek ügyesen megemelik a tésztát. Épp ezért olyan receptek esetében javasolt a szódabikarbóna használata, ahol savas közeg veszi körül, tehát a tésztában van citrom, ecet, méz vagy író, vagy bármilyen más savas alapanyag. Ha mégis szódabikarbónát használunk, és a süteményünk semmilyen savas alapanyagot nem tartalmaz, akkor sem kell megijedni, a szódabikarbóna pusztán a hõ hatására is szén-dioxid termelésbe kezd. A folyamat nagyjából 70 fokon indul, de 200-250 fokon igazán optimális.

A sütõpor annyiban tér el a szódabikarbónától, hogy azon kívül egyéb segédanyagokat is tartalmaz, amelyek szabályozzák a szódabikarbóna mûködését, lehetõvé téve, hogy a tészta mind szobahõmérsékleten kelésnek induljon, mind pedig a sütõben kapott hõ hatására. A könnyed, omlós eredmény miatt a sütõpor vagy a szódabikarbóna használatát fõleg a piskóták, kevert sütemények, muffinok, tortaalapok, aprósütemények készítéséhez célszerû felhasználni, ez utóbbiak esetében nagyon jól el kell találni a mennyiséget, hogy ne fújódjon fel feleslegesen a tészta, ezért érdemes betartani a szakácskönyvek által elõirányzott mennyiséget.

A piskótatekercshez talán elég lenne a felvert fehérje, de a biztonság kedvéért tehetünk bele kevés sütõport
A kevert tésztáknál, piskótáknál a gyártók által elõállított zacskók – általában 1 dkg – tartalma nagyjából negyed kilónyi lisztbõl készített tésztához elegendõ. A sütõpor használatánál a mennyiség mellett néhány alapvetõ szabályt be kell tartani. Egyrészt csak jó, azaz nem lejárt szavatosságú sütõporral dolgozzunk. A kereskedelmi forgalomban kapható sütõporos zacskókon minden esetben fel van tüntetve, hogy meddig õrzi meg a minõségét, de egy egyszerû teszttel mi magunk is megvizsgálhatjuk, hogy mûködik-e még a sütõporunk. Ehhez semmi másra nincs szükség, csupán egy teáskanálnyi sütõport kell egy deci forró vízbe önteni. Ha jó a sütõporunk, akkor a víz azonnal habzani kezd. Ugyanezzel a módszerrel a sütõpor fõ alkotóelemének számító szódabikarbóna minõség-ellenõrzését is megejthetjük.

A sütõport mindig alaposan keverjük el a liszttel - ha lehet, egészen a süteménykészítési procedúra elején -, hogy egyenletesen kerüljön a süteménybe. A sütõporral készített süteményeket az alapanyagok összekeverését követõen azonnal tegyük sütõbe, ha azt szeretnénk, hogy a sütõpor a legjobb hatást tudja kifejteni. Ha ez nem történik meg, akkor elõállhat az is, hogy az összekevert, de sütõbe késõn került sütõporos tészta összeesik és szalonnásra sül.A szódabikarbóna és a sütõpor tárolására is a jól zárható, száraz edény az ideális. Ha zacskókban vesszük, akkor ezeket a zacskókat is minden esetbe nedvességtõl, fénytõl elzárva, viszonylag hûvös helyen tároljuk.

A kevert vagy egyensúly tésztákhoz mindenképpen szükséges sütõpor, hogy könnyûek, omlósak legyenek. A szódabikarbóna és a szódabikarbóna tulajdonságaiból erényt kovácsoló sütõpor mellett a tészták szellõsségéért még egy hozzávaló gondoskodhat: a szalalkáli. A kémiai nevén ammónium-bikarbonát, azaz NH4HCO3 hasonló elven mûködik, mint a szódabikarbóna, de nem csak széndioxid keletkezik belõle sütés közben, hanem ammónia is, éppen ezért csak nyitott konyhaablak mellett álljunk neki szalalkális sütemény sütésének. Mivel ez a kellemetlen szag képes a süteményekben is megmaradni, ezért csak vékony – mondjuk könnyen szellõzõ – süteményekhez, tésztalapokhoz szokás használni.