A betegek sok fölösleges szenvedéstõl kímélik meg magukat, ha még a betegség súlyosbodása elõtt, mielõbb segítséget kérnek, hiszen pánikbetegség megfelelõ kognitív pszichoterápiával eredményesen kezelhetõ – hívja fel a figyelmet dr. Perczel Forintos Dóra, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének vezetõje.

Fontos megkülönböztetni a pánikrohamot a pánikbetegségtõl. A pánikroham tulajdonképpen szorongásos rosszullét, melynek legfõbb jellegzetessége, hogy hirtelen, váratlanul, és látszólag megmagyarázhatatlanul tör rá az emberre. Érdemes tudni, hogy nevét Pán görög istenrõl kapta, aki a mítosz szerint sípjába fújva keltett „páni” rémületet az emberekben.
A pánikroham tünetei

A pánikroham igen változatos testi tünetekkel járhat, ezek: heves illetve szapora szívverés, izzadás, remegés, légszomj, fuldoklás, mellkasi fájdalom, hányinger, hasfájás, szédülés, ájulásérzés, halálfélelem, hidegrázás, hevülés, zsibbadás, bizsergés. Jelentkezhet úgynevezett derealizáció (realitás elvesztésének érzése) vagy megõrüléstõl, kontrollvesztéstõl való félelem. A pánikroham diagnózishoz a felsorolt tünetek közül legalább négynek meg kell jelennie. A szorongás és a tünetek intenzitása nagyjából 10 perc alatt eléri a maximumot, majd 20-30 perc alatt a roham fokozatosan magától megszûnik – mondta hozzá Kiss Zsófia, klinikai szakpszichológus, a tanszék munkatársa.

Pánikbetegségrõl akkor beszélünk, ha a pánikrohamok gyakran ismétlõdnek, egy hónap alatt legalább négyszer, és a beteg mindennapi életvitelében jelentõs zavarokat okoznak. Ilyenkor már a rohammentes idõszakban is jellemzõ az állandó aggodalom egy újabb roham megjelenésétõl.

Bár a pánikbetegség genetikai hátterét még nem tudták pontosan feltárni, öröklött tényezõk szerepére utal, hogy a pánikbetegek elsõ fokú rokonai között a betegség megjelenési valószínûsége az átlagos négyszerese.
A roham típusai

A pánikroham a vezetõ tünet alapján három típusú lehet: kardiális vagy mellkasi pánik (szívtáji szorítás, heves szívverés, mellkasi fájdalom, fulladás), hasi pánik (gyomorpanaszok, hasmenés, hányinger) és neurológiai pánik (fejfájás, szédülés, derealizációs élmények). A pánikroham – fõként a kardiális típus – a beteg és környezete számára igen ijesztõ lehet, mert összetéveszthetik a szívinfarktus jeleivel. Bár az esetek döntõ többségében a pánikbetegek szervileg teljesen egészségesek, a kezelést fontos, hogy kardiológiai kivizsgálás elõzze meg, különösen, ha a családban elõfordult szív-érrendszeri megbetegedés. Enyhébb esetekben megoldás lehet a rendszeres testmozgás beiktatása vagy a relaxáció.
A tünetek túlreagálása

A pánikbetegekre sajátos gondolkodási mód jellemzõ. Azok veszélyeztetettebbek, akik hajlamosak saját testi állapotaikat félreértelmezni, vagy túlreagálni, “katasztrofizálni”. A pánikroham tünetei ugyanis a mindennapi stresszhelyzetek természetes velejárói. A különbség, hogy míg egy egészséges ember a tüneteket az élethelyzetnek tudja be, például egy vizsgahelyzetnek, addig a pánikbeteg nem veszi figyelembe a kiváltó okokat. Sõt, a tünetek jelentkezésekor azokra koncentrálva felnagyítja a jelentõségüket, ami még inkább erõsíti a szorongást (pl. egyre jobban zihál, amitõl egyre erõsödik a légszomj, szédülés, és egyre jobban kétségbeesik).
Gyógymódok

Ha a tünetek a már hétköznapi teendõkben is akadályozzák az érintetteket és jelentõs szenvedést okoznak, gyógyszeres (szorongásoldók, nyugtatók) és/vagy pszichoterápiás beavatkozás szükséges. A kutatások szerint a pánikbetegség kezelésében a kognitív viselkedésterápia az egyik leghatékonyabb módszer, az esetek 90 százalékában teljes gyógyulást lehet elérni, valamint hatása hosszú távú azaz a terápia befejezése után is fennmarad – mondta dr. Perczel Forintos Dóra tanszékvezetõ. A terápia során a beteg megtanulja felismerni és korrigálni a testi reakciói félreértelmezésébõl és katasztrofizálásából származó negatív gondolatait, melyek a pánikrohamok megjelenéséért és fennmaradásáért felelõsek. Ezzel párhuzamosan a reális helyzetértékelés kialakítására, az aktuális stresszhelyzet kezelésére és az elkerülõ viselkedések leépítésére is sor kerül annak érdekében, hogy a páciens visszatérhessen korábbi megszokott életviteléhez.