És talán a statisztika is, feltéve, ha az apróságok megszületése idején nem halt meg legalább ennyi ember. Azért jutott ez az eszembe, mivel nemrég nemzetünk egyik vezetõ politikusa, a nagy összesben miniszterelnök-helyettes azt nyilatkozta, szerinte teljesíthetõ az a cél, hogy a ciklus végére meglegyen az egymillió új magyar állampolgár. Már csak azért is, mivel, ha minden jól megy, az év végére meglesz a hétszázezredik állampolgársági kérelem és a hatszázötvenezredik esküt tett polgár.

A magyar állampolgársághoz jutás egyik módja ez, de nem a kizárólagos. Ahogy az elmúlt esztendõ elején is beszámoltunk róla mára az állampolgárság vásárlásának piaca is virágzik honunkban, s mint számos más országban, nálunk is befektetési eszköznek tekintik az útlevelek, a letelepedési lehetõségek árusítását. Ez persze nem igazán nagy biznisz itthon, merthogy kis honunk nem igazán„,letelepedési célpont”, de azért mégis hozott valamennyit a kasszába.

A 2013-as esztendõ végéig már sokan vásároltak a magyar állam speciális, letelepedési kötvényébõl. Az Államadósság Kezelõ Központ Zrt. csaknem félezer érdeklõdõnek értékesített letelepedési államkötvényt. Ez nem igazán olcsó dolog, ahhoz, hogy valaki így kapjon magyar állampolgárságot (letelepedési engedélyt), annak legalább – az akkoriak szerint – kétszázötvenezer eurónyit kell vennie az említett kötvénybõl. A majdnem ötszáz értékesített kötvénybõl a költségvetésbe nagyjából harminckétmilliárd forint folyt be.

A magyar állampolgársághoz jutásnak tehát lényegesen olcsóbb, s talán nem is ennyire bonyolult módja a miniszterelnök-helyettes által felvázolt verzió. Már csak azért sem, mivel állami alkalmazottak segítik a nemezetgyarapodást. Konzuli napokat tartanak ebbõl a célból, keresik a magyar állampolgárrá, kettõs állampolgárrá válni akaró külföldön élõ honfitársainkat.

Mindezzel nem lehet semmi bajunk, az anyaországnak valóban van felelõssége a nemzet külföldön élõ tagjai iránt. És azt is látjuk, a nemzet gyarapodása lehet rövid távú politikai kampányfeladat.

Mint ahogyan lehetne az is a kampány része, hogy ismerjünk meg valami konkrétat azokról a honfitársainkról is, akik az utóbbi esztendõkben hagyták el országunkat, hogy Európa, s a világ számos más országában keressenek megoldást anyagi gondjaikra. A kérdések kézenfekvõek, hol vannak õk, mit csinálnak Angliában, Írországban, vagy a közelebbi államokban? Egyáltalán, hol akarnak élni, letelepedni véglegesen, családot alapítani?

Legalább ennyit jó lenne ismernünk. És akkor lehetne egy újabb kampányt indítani annak érdekében is, hogy jöjjenek minél elõbb haza, itthon kamatoztassák ismereteiket, megszerzett nyelvtudásukat, tapasztalataikat e kicsiny haza érdekében.

Ez is lehetne kampányfeladat, akár rövid távon. Az egykori nemzetgazdasági minisztertõl ismert számok szerint legalább ötszázezer honfitársunkról beszélünk.

Õket ráadásul még honosítani sem kellene. Csak meggyõzni, hogy itthon, ebben a kis országban is érdemes lehet élni és magyarnak lenni!