Az OTP Bank és Jelzálogbank perében december 5-én született ítélet elsõfokon, akkor a Fõvárosi Törvényszék elutasította az OTP Bank keresetét, amelyet az egyoldalú szerzõdésmódosítás során alkalmazott általános szerzõdési feltételek (ászf) tisztességességének megállapítására nyújtott be. A határozat ellen mind a pénzintézet, mind az alperes magyar állam fellebbezett.

A másodfokú bíróság indoklása szerint a felperes pénzintézet fellebbezése alaptalan, az alperes indoklás elleni fellebbezését nagyrészt alaposnak találta.

A bírói tanács elnöke a másodfokú tárgyalást követõen hirdette ki az ítéletet. A bíróság kötelezte az elsõ és a másodrendû felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 635 ezer forint másodfokú perköltséget, valamint 1 millió forint plusz áfa mérsékelt összegû ügyvédi munkadíjat.

Az ítélõtábla álláspontja szerint az elsõfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, annak ítéletetével is egyetértett, ugyanakkor indoklásával csak kisebb részben ért egyet.

Az ítélõtábla megállapította: az általa a törvény hatálya alá tartozónak minõsített valamennyi ászf kapcsán, hogy azok nem teljesítik a világos, érthetõ, egyértelmû, valamint az átlátható, ellenõrizendõ szabályozás követelményét egyik idõszakban sem.

A másodfokú bíróság szerint nem helytálló az elsõfok indolása, amely szerint azért nem kezdeményezett elõzetes döntéshozatali eljárást, mert az Ab nem válaszolta meg azt a kérdést, hogy az állam milyen minõségben vesz részt a perben, azaz alkotmányosan szereplõje lehet-e az eljárásnak. Az Ab egy korábbi döntésében ugyanis kimondta: az állam a fogyasztók érdekében, a fogyasztói igények érvényesülése érdekében vesz részt a perben – mondta a bíró.

A másodfokon eljáró bíróság szerint elõzetes döntéshozatal akkor kezdeményezhetõ, ha a nemzeti bíróságnak az elõtte folyamatban lévõ perben szüksége van az uniós jog értelmezésére az érdemi döntés meghozatalához. Ha a magyar állam nem vehetne részt alkotmányosan a perben, akkor meg kellene szüntetni a pert, és nem lenne elõzetes döntéshozatalra szoruló kérdés – tette hozzá a bíró az indoklás összefoglalásakor.

A peres felek által hivatkozott uniós fogyasztóvédelmi irányelvvel kapcsolatban a bíró kiemelte: az irányelv célja, hogy a fogyasztókkal szerzõdõ felek ne alkalmazzanak tisztességtelen szerzõdéses feltételeket. Mivel az ügyben a felperesek a fogyasztókkal szerzõdõ felek, ezért õk nem támaszthatnak igényt saját javukra a fogyasztóvédelmi irányelve alapozva.

A bíró közlése szerint a felperes joggal hivatkozott arra, hogy a Kásler-ügy árfolyamrésre vonatkozó megállapításai automatikusan nem alkalmazhatók az egyoldalú szerzõdésmódosításra. A fogyasztót a szerzõdéskötéskor az egyoldalú kamat-, költség- és díjmódosítás fõbb mechanizmusáról és feltételeirõl világosan tájékoztatni kell, valamint a jog gyakorlásakor is informálni kell a meghozott döntésrõl az ok megjelölésével és biztosítani számára a valós felmondás lehetõségét. A bíró rámutatott: a jog gyakorlásakor történõ tájékoztatás nem pótolja a szerzõdéskötéskori tájékoztatást.

A bíró kitért arra, hogy a világos, érthetõ megfogalmazás jogát nem elég deklarálni, a jog tartalmát is szabályozni kell, mert ha ez nem jelenik meg a szerzõdésben, akkor alá-fölérendeltség keletkezik, ami nem polgári jogi jogviszony.

Az ítélõtábla szerint fel sem merülhet, hogy az egyoldalú szerzõdésmódosítás joga a bírói úton való, vagy jogszabállyal történõ szerzõdésmódosítás alternatívája legyen a szerzõdésben. A vis major jellegû okokhoz nem köthetõ az egyoldalú szerzõdés módosítási jog, mivel így az egyik fél érdeksérelme a másik fél esetleg hasonlóan súlyos érdeksérelmével legyen elhárítva – tette hozzá a bíró az indoklás ismertetésekor.

Az OTP Ingatlanlízing esetében az ítélõtábla megalapozottnak tartotta az alperes magyar állam fellebbezését - miszerint a törvényszék ítéletébõl nem derül ki egyértelmûen, hogy a kikötések törvény hatálya alá tartozásának hiányában, vagy a tisztességtelenség miatt utasította el a pénzintézet keresetét -, így részben megváltoztatta az elsõfokú ítélet indoklását.

Az ítélet szerint a pénzintézet valamennyi vizsgált általános szerzõdési feltétele (ászf) egyik idõszakban sem elégítette ki az egyértelmûség és átláthatóság követelményét, ugyanis a felperes pénzintézet nem szabályozta a fogyasztó kötelezettségvállalásának mértékét és mechanizmusát.

Az alkalmazandó törvény jellegénél fogva a fenti kritériumok elmulasztásából következik, hogy az ászf-ek nem felelhettek meg többek között a szimmetria elvének sem – hangzott el.

A Fõvárosi Ítélõtábla elutasította a pénzintézet eljárás felfüggesztésére és az Alkotmánybírósághoz (Ab), valamint az Európai Bírósághoz fordulásra vonatkozó kérelmét és 635 ezer forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a társaságot.

A tanácselnök elmondta: az Ab határozata kötelezõ, amely eldöntötte, hogy a tavaly nyáron elfogadott jogszabály nem sérti a jogbiztonságot, sem a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a visszaható hatályú törvényalkotás tilalmát, tehát ezekben a tárgykörökben az elõzetes döntéshozatallal kapcsolatos kérelem megalapozatlan.