A korábbi kormányrendelet 2013 elejétõl a múlt év végéig szabályozta a forgalomból kivont jármûvek bontását. Az alapvetõ elõírások az új jogszabályban is változatlanok maradtak, de néhány kimaradt, illetve újak is kerültek bele.

Három új fogalommal nyit a rendelet. A bontás a kocsi alkatrészekre való szétszedése, a kibontott alkatrészek újrahasznosításra való elõkészítése, majd a maradék aprítása. A kocsit csak szárazra fektetett állapotban lehet szétbontani, vagyis elõbb el kell távolítani belõle a veszélyes hulladékokat. A harmadik új fogalom a visszanyerés, amely a kibontott alkatrész eredeti - vagy pedig egyéb - célra való ismételt felhasználását fedi.

A hasznosítás mértékét például változatlanul hagyta az új rendelet, a hulladékká vált jármûveknél az újrahasználatra elõkészítésének és a hasznosításnak együttesen el kell érnie a 95 százalékot. Az újrahasználatra elõkészítés, az újrafeldolgozás és a hasznosítás együttes aránya pedig nem lehet kisebb 85 százaléknál. Az arányszámokat az összes hulladékká vált jármû tömegéhez kell mérni.

Újak a rendeletben a kibontott alkatrészekre vonatkozó elõírások. Minden kibontott és eladásra elõkészített alkatrészrõl külön, naprakész nyilvántartást kell vezetni. Rögzíteni kell benne, hogy melyik - bontásra átvett - jármûbõl származik az alkatrész. Ehhez a bontási átvételi igazolás számát kell megadni.

A bontónak ezt követõen garantálnia kell, hogy a bontott alkatrész - beépítve - alkalmas a közúti közlekedésre, illetve meg kell adni - amennyiben van rá adat - az alkatrész korát is. Végezetül azt kell rögzíteni a nyilvántartásban, hogy a kibontott és megfelelõ alkatrészt mikor adta el a bontást végrehajtó cég.