Jelentõsen emelkedett az elöntött területek nagysága és a fõcsatornák vízállása a csapadékos idõjárás következtében a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TIVIZIG) mûködési területén. A 12 belvízvédelmi szakaszból kettõ területén a vízállások megközelítették, illetve meghaladták a mértékadó belvízszinteket. Így a Hamvas-Sárréti belvízvédelmi szakaszon elsõ fokú, míg a Berettyó-alsó belvízvédelmi szakaszon másodfokú készültség van érvényben – közölte érdeklõdésünkre Bara Sándor, a társaság igazgatója. Mint írta, másodfokú készültség esetében a szivattyútelepek két mûszakos üzemben dolgoznak.

Mint megtudtuk, az elmúlt napokban a TIVIZIG mûködési területén átlagosan 13 milliméter esõ esett, a legtöbb Pocsaj (22 milliméter) és Darvas (20 milliméter) térségben. A folyókon – Tisza, Berettyó, Sebes-Körös – kisebb vízszintemelkedések tapasztalhatók, de az elsõfokú árvízvédelmi készültség elrendelése sehol sem indokolt – tudatta a TIVIZIG.

A mezõgazdaság számára a legsúlyosabb gondokat a Sárréten okozza a belvíz. B. Csák István, a megyei agrárkamara alelnöke arról beszélt, hogy a térségben 70 ezer hektárt veszélyeztet a belvíz. Ennek oka, mondta, hogy a térség földrajzilag egy lavórhoz hasonlít, ahonnan a víz jelenleg nem tud elfolyni.

A csapadékkal már õsszel is meggyûlt a gazdák baja a térségben: különösen az Ó-Berettyó mentén több helyen csak lánctalpas kombájnnal tudták letörni a kukoricát. S vannak területek, amelyeket õsszel nem is tudtak kiszántani. Az enyhe tél viszont kedvezett a késõ õszi vetéseknek. Az alelnök megjegyezte: szükség lenne a fagyra és a hóra, hogy az elszaporodott kártevõket ritkítsa. Errõl beszélt Örvendi László, a MAGOSZ megyei elnöke is, aki szerint rövid ideig tartott a mínusz 10–12 fokos hajnalokat hozó fagyos idõszak. Kifejtette: Hajdúszoboszló térségében egyelõre nem okoz komolyabb problémákat a belvíz, miután a felolvadt talaj elnyeli a vizet, ami „muníció a következõ gazdasági évre”.

Kiss Zoltán, a megyei kormányhivatal földmûvelési igazgatója szerint az õszi vetések jó idõben kerültek talajba, és általában szépen fejlõdtek az õsz folyamán. – Az állományról az már elmondható, hogy a meghatározó része elfogadható állapotban van, és reménytelinek lehet nevezni. Ugyanakkor vannak területek, ahol az állomány víz alatt áll, és március-áprilisban fog a gazdálkodó arról dönteni, hogy kiszántja, vagy hogy érdemes-e még megtartani – fogalmazott.