A törvényszék egyben elutasította a felperes pénzintézet kérelmét arra, hogy a bíróság forduljon az Európai Unió Bíróságához, valamint kezdeményezzen eljárást az Alkotmánybíróságnál.

A Raiffeisen Lízing azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: a 2014. évi 38-as törvény alapján a forintalapú fogyasztói kölcsönszerzõdésében, illetve a deviza fogyasztói kölcsönszerzõdéseiben alkalmazott szerzõdéses kikötések tisztességesek, és ezért érvényesek.

Az alperes magyar állam a felperes keresetének elutasítását kérte a bíróságtól, mivel álláspontja szerint a szerzõdéses feltételek egyik idõállapotukban sem feleltek meg a törvényi elveknek.

A felperes elõadta: a Raiffeisen Eszközlízing jogutódjakánt is kíván igényt érvényesíteni, valamint kérte a bíróságtól, hogy ha adott szerzõdéses feltétel egy része érvényesnek tekinthetõ, akkor állapítson meg részleges érvénytelenséget.

A pénzintézet álláspontja szerint szakértõi bizonyítás jogossága merülhet fel a ténylegesség és az arányosság elve esetében, így magánszakértõi szakvéleményt csatolt és bizonyítási eljárás elrendelését kérte. A bíróság ezt az indítványt szükségtelenségre hivatkozva elutasította.

Az alperes magyar állam ellenkérelmében indítványozta: ha a bíróság úgy találja, hogy bármelyik elv nem felel meg a törvényi feltételeknek, a többi elvet már ne vizsgálja. Iratában a magyar állam jogi képviselõje hivatkozott arra, hogy a rendkívül kis betûméret és sorköz önmagában is sérti az egyértelmû és érthetõ megfogalmazás elvét. Hozzátette: a különbözõ dokumentumokba szerkesztett egyoldalú módosításra vonatkozó szerzõdési feltételek sértik az átláthatóság elvét, ahogy az árazási elvek üzleti titoknak minõsülése is.

A felperes pénzintézet jogi képviselõje a tárgyalás során részletesen kifejtette, miért indokolt, hogy a törvényszék az Alkotmánybírósághoz (Ab) forduljon. Felidézte, hogy az Ab tavalyi határozatából kiderül: a törvény olyan különleges eljárási rendet keletkeztet, amely alkotmányossági kételyeket ébreszt a jogkorlátozások miatt. Bár a törvény több ponton korlátoz alkotmányos jogokat, az Ab alkotmányosnak találta azt, tekintettel a devizaalapú hitelezés okozta komoly társadalmi problémára. Ez a probléma a devizaalapú hitelezésbõl fakad, abból, hogy a fogyasztó árfolyamkockázatot visel - mondta a pénzintézet jogi képviselõje, hozzátéve, hogy a jelen perben ilyen probléma nem merült fel, nincs szó árfolyamkockázatról.

Az alperes magyar állam jogi képviselõje szóban kifejtette: a felperes indoklásában elméleti fejtegetést végzett, pedig konkrétumokról kellett volna tárgyalnia. Megfogalmazása szerint az élethelyzet az volt, hogy a bankok „nyakló nélkül” emelték a kamatokat és a díjakat az évek során anélkül, hogy annak okát tudni lehetett volna. A jogalkotó ezért vélelmezte azt, hogy ez tisztességtelen - tette hozzá. Ennek oka, hogy a bankok áttértek a referenciakamatokról a szabad kamatmegállapításra, így történt az, hogy folyamatosan nõttek a törlesztõrészletek.

Utalt arra, hogy a kiterjedt oklista miatt sérül a tételes megállapítás és az objektivitás elve is. A felperes jogi képviselõje erre reagálva elmondta: az alperes ellenkérelme fogalmaz úgy, hogy a pernek kizárólag a szerzõdéses kikötések, nem pedig alkalmazásuknak tisztességessége vagy tisztességtelensége a tárgya.

A hitelintézetek - a parlament által tavaly elfogadott elszámolási törvény értelmében - január 5. és 12. között indíthattak pert, hogy bizonyítsák a forintalapú fogyasztói kölcsönszerzõdések egyoldalú módosításának tisztességességét.

A törvény szerint a forintalapú és a ténylegesen devizában törlesztett kölcsönszerzõdések esetében a pénzintézeteknek augusztus 1. és szeptember 30. között, vagy legkésõbb a polgári peres eljárás befejezésétõl számított 60. napig kell elküldeniük az elszámolást ügyfeleiknek.