Sült kolbász, hurka és toros káposzta ínycsiklandó illata szállt a levegõben a helyi piactéren szombat délelõtt. A január végén, február elején szokásos, immáron 8. nagy disznótor keretében ezúttal 11 csapat, hagyományos módon dolgozott fel tucatnyi, 100 kiló körüli súlyú sertést. (A vadászok kettõt.) A 15 fõbõl álló baráti társaságok, civil szervezetek, – több száz érdeklõdõ elõtt – egyebek mellett hagymás vért, sült húst, toros káposztát, hurkát, kolbászt készítettek. A meghívott vendégek zöme Derecske testvérvárosaiból, például a Felvidékrõl, Erdélybõl, összesen 13 településrõl érkeztek.

Dr. Fülepné Sipos Ilona, a szervezõ mûvelõdési központ igazgatója elmondta: az egész napos rendezvény fõ célja a disznótor hagyományának bemutatása, ápolása. Sok fiatal manapság ugyanis már csak a hentesnél, vagy a tányérján lát húst, nem tudja, hogy dolgozták fel elõdeink a sertéseket.
Fogd meg a farkát!

A program hajnalban egy kis „fogópálinka” elfogyasztása után a disznók az uniós elõírásnak megfelelõ elkábításával kezdõdött, majd hozták a nagy késeket. (Érdekesség, hogy a szabályok szerint profi böllérek nem tehették be a lábukat a területre.) Aztán kezdõdhetett a perzselés. (Az egyik Székelyföldrõl érkezõ társaság forró vízzel kopasztott.) Ezután hozzáláttak a sertés szétbontásához. Közben elkészült az elsõ étel a sült hagymás vér, amelybõl az érdeklõdõk elõre megváltott kóstolójeggyel vásárolhattak.

A szervezõk nemcsak a gyomorra gondoltak, a piactér közepén felállított nagy fehér sátorban egymást érték a különbözõ hagyományõrzõ zenekarok, tánccsoportok fellépései.
Karajra bontva

A központi sátrat a csapatok kisebb sárga sátrai vették körül, ahol nagy volt a sürgés-forgás. A derecskei lakosokból és a helyi önkormányzat dolgozóiból szervezõdött alakulatnál üstben éppen a hurkának való fõtt. Az abáló levet kavargató Nagy Gyula arról számolt be, hogy az összevágott fejet, a májat, tüdõt, kövér, zsíros részeket puhára fõzik, melybõl darálás és ízesítés után májas és tüdõs hurkát készítenek. (Véres hurka is lesz.)

A szomszédos sátorban az építész üzemmérnök Szõnyi Ferenc ottjártunkkor a karajt bontotta le a csontról. Megmutatta, hogy a mellette lévõ teknõben már kolbász hús is van.

– Hasról szoktam bontani a sertést. Ennek a kevésbé gyakorlottaknak való módszernek az a célja, hogy egy szép rántani való, zsírmentes húsdarab keletkezzen. A fogásokat rokonoktól tanultam – mondta.

Hátrább egy katonai zöldre mázolt, kerekeken guruló „gulyáságyút” lehetett felfedezni. A platón álló férfi egy óriási merõkanállal forró vizet mert ki belõle vödrökbe.

– Ez a szerkezet sokáig a honvédségé volt és minden bizonnyal sokszor fõtt benne gulyás, de most csak vízforralásra használjuk – ismertette Sápi Csaba.

Mint megtudtuk, a gulyáságyú három tartálya alá fával kell tüzelni, a vízutánpótlásról slaggal odavezetett hálózati vízzel gondoskodtak.
Mulatság

A két mesterszakácsból és a környezõ települések polgármesteribõl álló zsûri, nemcsak az elkészült ételeket, hanem a hidegben „védõitalként” alkalmazott pálinkákat is értékelte. A derecskei disznótor este a közeli mûvelõdési házban tartott jó hangulatú vacsorával zárult, az ennivalóról a résztvevõ csapatok gondoskodtak.