A szálláshelyeket, a logisztikát, a repülõtérrõl való beszállítást készítették elõ egy fél éven keresztül azok a 5. Bocskai-lövészdandár állományába tartozó katonák, akiket hétfõn ünnepélyesen fogadtak a Kossuth-laktanyában. A kontingens parancsnoka, a hajdúhadházi Ölveti László õrnagy elmondta, a harminc emberbõl tízen végeztek ilyen feladatot, s hogy ez mennyi munkával járt, azt azzal érzékeltette, hogy csak a négy hónap után, egy szerdai napon tehette fel magának a kérdést: most mit kezdjen az idejével. Korábban járt Koszovóban is, és szerinte Szarajevóban nyugodtabb a helyzet, ám az ottani munkatempót pörgõsebbnek találta.
Komfortos helyen

Az EUFOR Butmir repõlõtérhez közeli tábora még ma is úgy néz ki, mint azt annak idején a kilencvenes években az ENSZ-békefenntartók megépítették. Semmit sem változott erõdítmény jellege, és az állagát is sikeresen megerõzték, illetve újították fel a benne egymást váltó nemzetközi egységek – mesélte az õrnagy az ünnepség után. Jóllehet a misszió célja a több nemzetiségû lakosság figyelmét felhívni a nemzetközi katonai jelenlétre, ami a köztük kialakult békét szavatolja, a helyiek elfogadták ezt a helyzetet, Ölveti László szerint mindenhol barátságosan viselkedtek velük a városban.

Ám, mint szavaiból kiderült, a tábor is jó szabadidõ eltöltési lehetõségeket kínál az ott állomásozóknak. Van három futópályája, illetve bemelegítõterme, ahol kondiban tarthatják magukat a katonák. Bár egy angol cég mûködteti az étkezdét, igazi hazai ételekkel – többek között töltött káposztával – csillapíthatták az éhüket, s ugyanez igaz más nemzetek esetében is. Szintén több országot képviselnek a táborban található üzletek, illetve árukészletük is. Hétvégéken egy helyi utazási iroda szervezésével Bosznia-Hercegovina nevezetességeit – köztük a világhírû mostari hidat – is meglátogathatták a táborlakók. Az õrnagy érdekességként jegyezte meg, hogy a hó ugyan többször esett ott, de naponta nyomon követte városa, Hajdúhadház idõjárását is, és a hõmérsékleti viszonyokban lényeges eltérést nem tapasztalt.

A most hazatért kontingens parancsnokának mûveleti helyettese, Hegedüs Csaba századosnak ez már az ötödik békemissziója volt. A fél év alatt az ottani magyar – osztrák – török nemzetközi zászlóalj törzsfõnöki tisztségét látta el, s ehhez, erre az idõszakra õrnagyi rendfokozatot kapott. Elsõ látására sem könnyû feladat, még ha katonákról is van szó, hiszen háromféle habitusú emberekbõl álló katonai egységet kellett egy szintén ilyen összetételû parancsnokságnak irányítani. Ölveti õrnagy elõkészítõ egysége mellett egy magyar aknamentesítõ csoport, valamint egy-egy osztrák és török század tartózkodott a táborban. A nemzetközi törzsnek a legfõbb faladata az volt, hogy a helyi fegyveres erõk képességeit fejlessze, ezzel is felkészítve õket egy esetleges késõbbi NATO csatlakozásra. Ehhez rendszeresen közös kiképzésen vettek részt valamelyik helyi laktanyában.

Jelenleg béke van a három etnikai csoport, a bosnyák, a horvát és a szerb lakta térségben, de Hegedüs Csaba szerint a katonának mindig a harcra kell készülnie, amit ebben az esetben az emberek romló életszínvonala, a gazdaság visszaesése robbanthat ki Boszniában is. Azt is hozzátette, a koszovóihoz hasonló megmozdulások, illetve ezek eldurvulása esetén elõbb még a helyi rendfenntartók lépnének közbe, csak azután várható, hogy a békefenntartók közbelépését kérik.
Otthon, édes otthon

A 39 éves százados már rutinos „misszionárius”, hiszen 2004-ben Macedóniában kezdte, aztán háromszor szolgált a KFOR erõknél Koszovóban, és az elmúlt fél év után nyáron visszatérhet Szarajevóba. Egy katonánál a feltételes mód nem mindig realitás, fõleg, ha ebben a jó fizetés is közrejátszik, de a századosnak – mint mondta – ma már nagy csáberõvel bír Hosszúpályiban élõ felesége és 8 éves kislánya is.