A Magyar Faluszövetség kezdeményezésében a kistelepülési önkormányzatok munkáját segítendõ tájékoztató fórum zajlott a napokban a sokszorosan hátrányos helyzetû bihari faluban. Az ország legkisebb településtársulása 2013 novemberében alakult. Céljuk az érdekérvényesítés, a kistelepülések fejlõdési pályára állítása. Ebben – konzorciumi partnerként – segíti õket a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, a Kisvárosok Önkormányzati Szövetség. Szabó Gellérttel, a Faluszövetség elnökével beszélgettünk a szervezet jövõjérõl.

A résztvevõket tekintve egy igen erõs csapatról van szó.

Szabó Gellért: Mi csak konzorciumi partnerek vagyunk. Ellenben nagyon fontos, hogy nemzetközi projektrõl van szó. A norvég Önkormányzati Érdekszövetség és a Norvég Élethosszig Tartó Tanulás Egyesület vesz benne részt, míg magyar részrõl konzorciumi partner még a magyar köztisztviselõk és közalkalmazottak szakszervezete, a Belügyminisztérium, az Emberi Erõforrás Minisztérium és miniszterelnökség. A Magyar Faluszövetség szerepe ebben a munkában a falvak hatékonysági hálózatának kiépítése.

Milyen eszközeik vannak?

Szabó Gellért: Vállaltuk, hogy megyénként egy-egy önkormányzati fórumot szervezünk. Itt sorra vesszük a polgármestereket, jegyzõket érintõ legizgalmasabb kérdéseket. Ismerjük meg egymást, tudjunk a másik gondjairól, örömeirõl. Ehhez ki kell építenünk egy kapcsolati hálót. Része volt még a projektnek egy tanulmányút Norvégiába, ezt a múlt év májusában megtettük. Az egész egy kiadvány elkészítésével zárul, ami tartalmazza az összegyûjtött jó gyakorlatokat.

Megkerülhetetlen a kérdés: mostanában nem rossz ómen a norvég alap támogatása?

Szabó Gellért: Túl vagyunk azokon a megpróbáltatásokon, amelyek annak idején megakasztották az ügyünket. A miniszterelnökség aláírta a támogatási szerzõdést, és további nagy dolog, hogy most már az elõleg elsõ részletét is megkaptuk.

Norvég tanulmányútból mit lehet áthozni?

Szabó Gellért: Más vidék, mint a miénk. Hegyek, termõföld alig. Ha van egy tenyérnyi területük, azt megmûvelik. Nekünk viszont kiválóak az adottságaink a mezõgazdaságra. A kint tapasztaltak arra irányítják a figyelmünket, hogy használjuk ki jobban az adottságainkat. Ha a norvég nemzetnek távlatos tervei megvalósításához, fennmaradásához fontosak a gyökerei, hagyományai, akkor sokkal inkább fontos nekünk ez, a mi viszonyaink között. A föld szeretete, megbecsülése, a paraszti munka – ebben erõsített meg a norvég út. Továbbá, látványos különbség még, hogy nálunk akár a gazdálkodást, akár a közigazgatást nézzük, nem a hosszú távú gondolkodásra helyezzük a hangsúlyt. Egyensúlyban legyen a költségvetésünk, el tudjuk látni a legszükségesebb teendõinket. 1 év, 4 év. Az uniós ciklus 7 éves idõszaka meglehetõs próbatétel elé állít valamennyiünket. Gondot abban látok, hogy itthon elbeszélnek egymás mellett a stratégiaalkotók, a politikusok, és a falusi szinten a polgármesterek, a lakosság.

Ebben próbálnak összhangot teremteni, párhuzamosságot megszüntetni és a tennivalókat egy mederbe terelni.

Szabó Gellért: Abszolút így van. Ráirányítani az elsõ számú döntéshozók figyelmét, hogy mi is képesek vagyunk a saját falunk határán túl látni és gondolkodni, hogy tisztességgel és hatékonyan költsük el a közpénzt. Jó volna lendíteni a vidéket megtartó, megõrzõ közösségeken. Az együttgondolkodás sok eredményt hozhat ki a jelenlegi helyzetbõl.

Mondhatni, hogy a Faluszövetség egy újabb platformja az együttgondolkodásnak?

Szabó Gellért: Ha a látszat esetleg nem is ezt mutatja, egy kegyelmi állapotban vagyunk. Az Unió elõtt lévõ vidékfejlesztési program még alakítható. Bízunk abban, hogy az önkormányzatoknak elérhetõ forráselosztás terén elõnyt kovácsolhatnak a legkisebb települések is. Pél­dául a nagyvárosokkal való együttmûködésben. Ebben tõlük várunk nyitottságot. Egészen más a pozíciója egy megyei jogú városnak, ahová óriási összegû források mennek, mint azokban a kisvárosi közösségekben, ahol együttmûködésre vannak kényszerítve annak érdekében, hogy bármiben is elõre tudjanak lépni.

Végeredményben rövid távon mit tudnak tenni a kistelepülések megmaradásáért?

Szabó Gellért: A jó postás szerepét töltöm be. Információkat gyûjtök a döntéshozóktól és adom tovább a településszövetség 200 polgármesterének. A tõlük kapott információt pedig továbbítom a döntéshozókhoz. Továbbá, állandóan felszínen tartjuk gondjainkat. A fülek talán nyitottak már ezekre, a szíveket és az akaratot még puhítani, lágyítani, emberibbé kellene tenni annak érdekében, hogy ne csak nagy projektekben gondolkodva, milliárdokban lássák az uniós források elérésének lehetõségét. Lássák meg a néhány millió forintos támogatásokat is, amivel a falvakban csodát lehet tenni az adott közösség megmozgatásával. Ez hosszabb távon sokkal hatékonyabb, mélyebben hat, mint egy uszoda, sportcsarnok átadása.

Hozzá lehet jutni a néhány milliós, európai uniós támogatású támogatásokhoz?

Szabó Gellért: Igen. A magyar nemzeti vidéki hálózat nevezetû szervezet, aminek elnökségének tagja vagyok, 2–2,5 milliós összegben falusi rendezvényeket támogat, tanulmányok elkészítését segíti. Az elmúlt két év kiváló eredményt hozott, és ez reménnyel tölt el a jövõt illetõen.