Február elsõ hetében is folytatódott a változékony, gyakori frontátvonulásokkal tarkított idõ, ám a korábbiakhoz képest már több fokkal hûvösebb napokon az említett frontok csapadéka már legalább részben hó formájában érkezett.
Kevés maradt meg

Elsõsorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében alakult ki tartósabb, 4-6 napon keresztül is megmaradó hótakaró, ennek vastagsága azonban sehol sem érte el a 10 cm-t. Hajdú-Biharban csupán 1-2 napon keresztül volt mérhetõ, összefüggõ hóréteg, ám az esõ mellett itt is több ízben hullott szilárd, vagy vegyes halmazállapotú csapadék. A heti csapadékösszeg általában 2-7 mm között szóródott, mindkét megyében inkább északon, északnyugaton fordult elõ a nagyobb mennyiség. A gyakori felhõsödés és csapadék ellenére sokat sütött a nap, az ilyenkor megszokottnál körülbelül 20-30%kal volt magasabb a napfényes órák száma az idõszakban. Ennek ellenére nem emelkedett túl magasra a hõmérséklet a nappali órákban sem, hiszen északi, északkeleti áramlással több hullámban is érkeztek hideg légtömegek a Kárpát-medencébe. Ennek megfelelõen a napi csúcsérték általában 1-6 fok között alakult, míg hajnalra 0-5 °C közé hûlt le a levegõ. A többnyire szeles idõben még a hóval borított tájakon sem fordult elõ keményebb fagy, az idõszak legalacsonyabb hõmérséklete is csupán -6,8°C fok volt, melyet Nyírbátor közelében mértünk.
Fagypont közelében

A napi középhõmérséklet fagypont közelében, vagy kissé afelett mozgott az idõszak legnagyobb részében, mely megfelel az ilyenkor szokásos értéknek. A telelõ növényállományokat nem károsították tehát extrém hõmérsékleti viszonyok, ugyanakkor az éjszakai fagy és a nappali olvadás mindennapos váltakozása próbára teheti különösen a fás szárúak ellenálló képességét. Az 5 cm-es mélységben mért talajhõmérséklet jobbára 0-+3 fok között mozgott, csak a lazább homoktalajokon süllyedt egy-egy éjszakára kicsivel fagypont alá.

Talajainknak általában csupán a legfelsõ 1-3 cm-es rétege volt fagyos az idõszak egy részében, ennél mélyebbre sehol sem terjedt tartósabban a talajfagy. A tél végi idõszakban elõforduló viszonylag enyhe, napsütéses, sõt, gyakran szeles napokon már érezhetõen fokozódó párolgás vízigényét növényeinknek késedelem nélkül tudnia kell pótolni. Ezt a fagyott, a rövid nappalokon teljes kiolvadásra még nem képes talaj nagymértékben akadályozza még kifejezetten magas nedvességtartalom esetén is. Emiatt lényeges a talajfagy kiterjedését is figyelemmel kísérnünk elsõsorban a sekély gyökérzetû mezõgazdasági kultúráink esetében.