A tudósok úgy vélik, a bolygó legbelsõ magjának vaskristályszerkezete eltér a mag külsõ részében talált struktúrától - tudósított a BBC a Nature Geoscince címû szaklapban megjelent tanulmányról.

Mélyfúrás helyett a földrengések keltette visszhangokat tanulmányozták. Azt elemezték, hogyan változnak, amint áthaladnak a bolygó különbözõ rétegein. Ezek a hullámok ide-oda vetõdnek a Föld egyik oldalától a másikig - magyarázta Hsziaotung Szung, az Illinois Egyetem kutatója, aki kollégáival együtt az így kapott adatokból azt állapította meg, hogy a Föld nagyjából Hold-nagyságú magja két részbõl áll.

A legbelsõ rész kristályai kelet-nyugati irányúak, ha olyan pontról tekintünk rájuk, mely magasan az Északi-sark felett helyezkedik el. Ugyanonnan figyelve a mag külsõ részének kristályai észak-déli irányúak.

Szung elmondta: a belsõ mag különbözõ régióinak eltérõ struktúrái a Föld õsi történetérõl is árulkodhatnak. A mag több mint ötezer kilométer mélységben fekszik, és nagyjából egymilliárd éve kezdett megszilárdulni. Évente mintegy fél millimétert növekszik - tette hozzá.

A kristályok eltérõ helyzete arra utal, hogy különbözõ körülmények között alakultak ki, és a Föld ebben az idõszakban látványos változáson ment keresztül.

Simon Redfern, a Cambridge-i Egyetem tudósa - aki nem vett részt a kutatásban - úgy vélte, a tanulmányban leírt modellt tesztelni kell, vagyis a Föld legbelsõ magjának szeizmikus tulajdonságait más módszerekkel is szükséges elemezni, mivel eddig egyetlen tanulmány sem jutott erre a következtetésre.