Az eredeti határidõhöz képest csaknem egy évet csúszhat a két település közös szennyvízberuházásának a kivitelezése. Sajnos nem egyedi az eset, hiszen az eddigi közbeszerzési eljárás nagyon sok jogi lehetõséget teremtett az elégedetlen pályázóknak, amivel az uniós beruházások megvalósítása jóval az eredeti határidõn túlra tolható. S, ahogy ez a történet is igazolja, a vesztésre állók élnek is a lehetõségekkel.
Utcai vagy gerinc?

A tavaly márciusban megjelent nyílt közbeszerzési kiírást a Közbeszerzési Döntõbizottság versenykorlátozónak találta, így újabbat kellett kiírni, ami nyáron meg is történt. Az augusztus 15-ei határidõig négyen nyújtottak be pályázatot. Mivel a 36 hónapos jótállási idõt és a helyi álláskeresõk 100 napos foglalkoztatását minden pályázó vállalta, közöttük elsõsorban az ajánlati ár döntött – volna. Ám hiába volt a Keviépé a legkedvezõbb, a bonyolító mégsem hirdette ki gyõztesnek, mert szerinte nem mindenben tudtak megfelelõ referenciát bemutatni. A Miniszterelnökség Közbeszerzési Felügyeleti Fõosztálya – mint minõség-ellenõrzõ szerv – ugyancsak ezen az állásponton volt, melyrõl tanúsítványában értesítette az ajánlatkérõ társulást. Errõl Miklóssy Ferenc így vélekedik:

– Ahhoz, hogy a szükséges 35 ezer méternyi gerincvezeték-építésrõl referenciát tudjunk adni, a Nyírmeggyes és Nyírcsaholy közös beruházásában lefektetetthez az erdélyi Szilágysomlyón és Bánffyhunyadon elvégzett ilyen munkánk leigazolását csatoltuk hozzá. Azonban a román fordítás nem sikerült egyértelmûre, és a gerincvezeték-építésnek tekinthetõ „utcai gravitációs szennyvízcsatornázás” kifejezést a bonyolító Matrix Audit Kft. szakvéleménye alapján az ajánlatkérõ önkormányzati társulás nem fogadta el, ezért hiánypótlást kért tõlünk erre vonatkozóan. Csakhogy mi sem akartuk magunkat kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy újabb fordítást kérünk, inkább egy független szakértõi véleményt csatoltunk be, amely szerint a kiviteli tervdokumentációk egyértelmûen bizonyítják, hogy a vitatott munkálatok gerincvezetékkel történtek.

Az ajánlatkérõ ezt sem fogadta el, amit szeptember 25-én közölt velünk, majd október 31-én kihirdette az eredményt, mely szerint bennünket és a Hídépítõket kizártak, és a tõlünk 128 millió forinttal többet kérõ Ke-Víz 21 konzorciumát hirdette ki gyõztesnek. Ez ellen adtunk be november 10-én jogorvoslati kérelmet, melynek a Közbeszerzési Döntõbizottság december 11-én helyt adott, mert szerintük is elegendõ lett volna a referencia tartalmát beazonosítani, nem pedig a szavakba kapaszkodni, így jogtalanul zártak ki bennünket.
Ellentétes vélemények

Természetesen dr. Kerekes Ferenc másképpen vélekedik az egészrõl. Egy olyan korábbi határozatra hivatkozik, melyet szintén egy szennyvízberuházásnál és ugyancsak a Keviép kapcsán hozott meg a Közbeszerzési Döntõbizottság. Annál a pályázatnál éppen azért bírságolták meg a bonyolítót, mert elfogadta a nem egyértelmû fordítást.

– Én az eredményhirdetésnél tartottam magam ahhoz a határozathoz – amellyel jogilag egyet is értettem –, nem gondoltam, hogy egy másik eljáró tanács éppen ellenkezõleg dönt hasonló ügyben. Emiatt nem tehettem mást, kizártam a Keviépet, bár tudtam, ebbõl jól már nem jöhetek ki, mert biztosan meg fogja támadni a határozatot, és a vesztes fél viszont, ami be is következett.

Közben pedig egyre közeledett a végsõ határidõ, amit idõközben 2016. március 30-ra módosítottak. Igaz, ebben benne van a szennyvíztisztító hat hónapos próbaüzeme is. Azaz, ha novemberben elkezdõdött volna a beruházás, akkor is már csak 10 hónap lett volna hátra a befejezéséig. De hol volt még az elsõ kapavágástól az éppen aktuális „gyõztes”, a Ke-Víz 21 Zrt. konzorciuma? Azóta eltelt újabb három hónap, és immár a Keviép áll éppen „nyerésre”, miután jogorvoslati kérelmüket a Közbeszerzési Döntõbizottság elfogadta, a bonyolítót pedig összesen 1,2 millió forintra megbírságolta. Ez ellen fellebbezést, újabb jogorvoslati kérelmet nem lehetett benyújtani, így ajánlatkérõnek a Keviépet kellett gyõztesnek kihirdetni januárban. Ám ettõl kezdve újra meg lehetett támadni a döntést, amit kilátásba is helyezett a most vesztésre álló fél, és errõl értesítették a bonyolítót, valamint a Keviépet, de hogy ezt valóban meg is teszik, az csak néhány napon belül derül ki.
Mi „vihetõ át?”

Amennyiben élnek a jogorvoslattal, akkor ez újabb hónapokkal tolhatja el a szerzõdéskötés idõpontját, ellenkezõ esetben akár egy héten belül kiderül, hogy véglegesíthetõ-e a Keviép mint kivitelezõ. Az újabb idõveszteség hogyan befolyásolja a beruházás megvalósítását? Errõl is eltérõen vélekednek a felek. Dr. Kerekes Ferenc szerint a legjobb esetben sem lehet szeptember végéig befejezni a beruházást, de az mindenképpen meg fog valósulni, amire a derogációs eljárás a biztosíték. Vagyis a 2013-ig tartó uniós ciklusra esõ részébõl, amennyit lehet, meg kell valósítani, a többit pedig a mostani ciklusra át lehet vinni. Mivel a beruházás jól szakaszolható, így ennek nem lehet akadálya.

Miklóssy Ferenc azonban a Magyar Közlönyben idén megjelent kormányhatározat-módosításra hivatkozva állítja, ennyire nem egyszerû a helyzet. Az ugyanis az ilyen beruházásokkal kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy a nemzeti fejlesztési miniszter gondoskodjon a legalább 70 százalékos készültségû projektek kiegészítésérõl, például eszközbeszerzésérõl.

Márpedig ebben az esetben kicsi az esély ennek a készültségi szintnek az elérése, hiszen újra kell készíteni a csatornázás és a szennyvíztisztító kiviteli terveit is. Legfeljebb áprilisban kezdhetõ a munka, amit az esetleges csapadékos idõjárás tovább nehezíthet, pedig most sem kedvezõ a helyzet a belvíz miatt a Sárréten.

Egyelõre így áll a két település számára nagyon fontos beruházás ügye, amely a jelek szerint ma már inkább presztízsharc a pályázóknak, s közben a sárrétudvari és biharnagybajomi álláskeresõk tovább várnak munkalehetõségre, a lakosság pedig szoríthat, hogy valóban megvalósuljon az egyre csak húzódó projekt…