Ritka ajándéka a sorsnak, hogy valaki 100 évig éljen, s még ritkább, hogy 100 évesen is tiszta fejjel gondolkodjon, saját lábán közlekedjen. Szunai Miklósnak ez megadatott. Aki találkozik vele, egy kedélyes, kiegyensúlyozott ember emlékét viheti magával.

Születésnapja alkalmából azt kértem, mesélje el élete legnagyszerûbb élményét. Gondolkodás nélkül válaszolta: az imádság volt az. „Csak az Istenben bízni, szeretni, imádni! Ez boldogított egész életemben” – tette hozzá különösebb pátosz nélkül. A családjuk görög katolikus vallású, mindannyian hitben éltek. Õ már gyerekként is nagyon várta a vasárnapokat, hogy templomba mehessen, s ha az édesapja nem fogta be a lovakat, akkor gyalogolt 19 kilométert a hajdúdorogi templomig, majd ugyanannyit vissza. Százévesen azt mondja, mióta az eszét tudja, naponta átlagosan két órát imádsággal töltött, és a legtöbbet Istentõl kapta.

Gazdálkodó családba született, úgy mondja, közepes jómódban éltek. A hét gyermekes családban õ volt a legfiatalabb. Testvérei közül öten több mint 80 évet éltek, a hatodik baleset következtében halt meg 46 éves korában.


Miklós szintén a gazdálkodást választotta, 70 holdat mûvelt a nyíregyházi határban – magyarázza, „de amikor jött az orosz rendszer, a beszolgáltatások, úgy döntöttem, nem fogom meglopni magamat. Felhagytam a gazdálkodással, elmentem a vasúthoz és onnan is jöttem nyugdíjba. Mindig a legnehezebb munkát végeztem, mert azzal tudtam a legtöbbet keresni. 26 évesen nõsültem, a feleségemmel 57 évet éltünk együtt. 17 éve vette el tõlem a Jóisten” – sorolja címszavakban hosszú élete legfontosabbnak tartott epizódjait. Harcolt a második világháborúban, kijutott neki 3,5 év orosz fogság, hadirokkant lett: egy sérülés miatt amputálni kellett az egyik mutatóujját. Ettõl eltekintve, betegségek nélkül élt.

A napjait néhány éve Hajdúbagoson, az idõsek otthonában tölti. Nem kényszerbõl, hanem saját választása nyomán költözött az intézménybe, s azt mondja, jól érzi magát: tisztelik a lakótársai, kedvesek a dolgozók is. Sokat néz tévét, hallgat rádiót, mert érdekli a politika, bár soha nem volt tagja egyetlen pártnak sem. Hosszú évtizedek óta hûséges elõfizetõje és olvasója a Naplónak is.

Három gyermekük született, de csak két fia él, akiktõl három unoka és négy dédunoka származik.

Március 10-én, a születésnapján a szociális otthonban köszöntõ ünnepséget rendeztek, 13-án, pénteken a szintén Miklós nevû fiával Budapestre utazott, hogy a Stefánia Palotában tartott ünnepségen átvegye Hende Csaba honvédelmi minisztertõl a „honvédelem ügye iránti elkötelezettségének és tevékenységének elismeréséül” adományozott emléktárgyat, a díszöltözetû huszár figurát. Március 14-én pedig Debrecenben, családi rendezvényen köszöntötték a 101. évében járó Szunai Miklóst.