A bíróság egyben elutasította a lízingcég kérelmét az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére.

A CIB Lízing a februárban kihirdetett elsõfokú ítélet ellen fellebbezett, amelyben a bíróság megállapította, hogy tisztességtelenek és ezért érvénytelenek a lízingszerzõdésekben alkalmazott, egyoldalú kamat és lízingdíj módosítást lehetõvé tevõ szerzõdéses feltételek. A felperes pénzintézet fellebbezése szerint a lízingbeadó jogosult a lízingdíj módosítására olyan módon, hogy módosítja az irányadó kamatláb mértékét, ha a referenciakamat meghaladja a szerzõdésben rögzített küszöbértéket. A felperes szerint a módosulás automatizmusként következett be, mivel a lízingbeadó kizárólag a változásnak megfelelõen módosíthatta a hátralevõ lízingdíjakat. Ez az eljárás a lízingcég szerint nem minõsül egyoldalú kamatemelésnek, ezért az általános szerzõdési feltételek sem tartoznak a törvény hatálya alá. A lízingcég szerint téves az elsõfokú bíróság azon megállapítása, hogy a perbeli rendelkezések nem önálló rendelkezések és nem tisztességesek.

A lízingtárgy vételárának változása, a beszerzési költségek növekedése, a finanszírozási szükséglet nem minõsül a törvény szerinti díj-költség és kamatemelésnek – fejtette ki. Az alperes magyar állam ellenkérelmében az elsõfokú ítélet helyben hagyását és az alkotmánybírósági eljárás mellõzését kérte. Arra hivatkozott, hogy a szerzõdéses kikötések nem felelnek meg a referenciakamatozásnak, azok valódi egyoldalú szerzõdésmódosításnak minõsülnek, hatásukban nem automatizmusok.

Hozzátette: a felperes rendszerint a saját cégcsoportja által meghatározott, szabadon módosítható referenciakamatlábat, valamint alapkamatot határozta meg referenciakamatlábként, annak mértékét jogosult volt egyoldalúan módosítani. Így a felperesnek egyoldalú hatalmassága volt a kamat és lízingdíj mértékének meghatározására az alperes szerint.